Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-04-09 / 27-28. szám

330

A ki olvasta a XCVI-dik zsoltárt, eszébe jut, bog'y itt betűitek annak ezen versei : „hirdessétek a pogány népek között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csodadolgait. Mert nagy az Ur, és igen dicséretes, tisztelendő minden istenek felett. Mert a pogányoknak minden isteneik bálványok ; de az Ur az egeket teremtette! mondjátok: a pogány népek között uralkodik az Ur!“

A puszta templomok.

(Nép mond a.)

Sötét zirnankós éjszaka,

A villám lángokban lobog,

S fényjénél meg-meglátszanak Mik még itt-ott fennállanak — A romba dűlő templomok.

Éjfélben zúgni kezd a vész, Megrázza a harangokat,

S a mint elkezdnek kongani: Megnyílnak a sir zárai,

S felhozzák a halottakat.

E pillanatban mindenütt Az agg-ajtók szétnyilanak :

A hivő nép, mint hajdanán Eljő s leül egymásután S a zsoltárok főlhangzanak.

Majd a szószékre megy a pap, S imára nyilnak ajkai,

A nép zajongva leborúl Ő is buzgó imára gyúl,

Papját vágyván utánzani.

A szent-igét is fölveszi Népének bölcs tanácsot ád, Most a központra lépeget,

S elő-intvén a híveket:

Kiosztja az Úrvacsorát.