Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-04-09 / 27-28. szám
323 Vasárnap. L Mi volna az élet Vasárnap nélkül ? Bizonyára semmi egyébb, mint hosszú ut fogadó nélkül. Igen, a Vasárnap az Ur vándorának szünnapja. Istenháza a fogadó az élet pusztáján . . . S miként a vándor a fogadónak, épen úgy örül az igaz keresztyén ember is a hét fáradalmai után az Űrnapjának, az Urházának. Fogadóban áll meg a vándor, ott teszi le vándorbotját, podgyászát, ott adja át lankadt tagjait a nyugalomnak, hogy kipihenje a hosszú nehéz ut fáradalmait. Lelkesülj te is szives olvasóm a szép példán s az űrnapján, az urházában pihend ki zarándok pályád fáradalmait s hivatásod terheit. Fogadóba vonul a vándor a napheve s a fenyegetve közelgő zivatar elől, s oly jól esik neki, hogy biztos helyen van, midőn odakint üvölt a vihar, eső veri az ablakot, szél hajtogatja a fák sudarát . . . Vonulj te is óh hivő embertársam az urházába a nyomorúság viharai elöl, s keress ott vigaszt az élet szenvedései között. Mert ne feledd, hogy a ki a Mindenható szárnyai alatt keres magának menedéket, csak az sóhajthat fel az Úrhoz, a bizalom hangján ekképen : „Én bizodalmám és kőváram, én Istenem és én reménységem!“ Fogadóban üdíti fel a vándort az étel és ital, teste, lelke ott nyer uj erőt útja folytatására. Téged is hivő társam! ott az urházában az örökélet kenyere, Isten beszéde s a kegyelem jegyei az urasztalán üdítsenek fel s töltsenek meg uj erővel pályád folytatására. Fogadóban a vándorok összetalálkoznak, feltárják egymásnak sziveiket, elmondják élményeiket, tapasztalataikat, ismeretséget, barátságot kötnek egymással. Cselekedjél te is ekképen szives olvasóm! Keresd fel Vasárnaponként a buzgóság hajlékát s nyájas szeretettel jöjj ott össze ember testvéreiddel, mint laktársak az Urnák házában, mint éttársak az urasztalánál, mint utitársak az örökéletnek ösvényén. Jöjjünk össze ott mindnyájan, a hit, remény és szeretet ezen közösségében, mert egy az Isten, ki előtt meghajtunk,
