Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-04-09 / 27-28. szám
318 — Ez esettel elfoglalta Budát s János Zsigmondnak s anyjának Izabellának Erdélyt s a Tiszai részeket adta, a Duna és Tisza h .-ét p lig maga tartotta meg. Ferdinánd most minden erejét g •-sziie, ho y ez országrészeket megkaphassa. Egyezkedni 1 ,-zdett . át M rtinovics vagy Utjesenich György baráttal, közönséges nevén kráter Györgygyel, ki kincstartó s váradi püspök is volt, tulajdonképpen pedig a királyfi országának kormányzója. Ez, szerette ugyan hazáját, de midőn látta, hogy a török mily hitszegő, azt vélte: hogy az egyesült magyar erővel E’erdinánd majd megvédi az országot. Némi kárpótlásért 1555-ben (Oppelni és Ratibori herczegség) tehát Ferdinánd kezére játszotta János Zsigmond országát. Csakhamar szomorúan kellett azonban tapasztalnia, hogy Ferdinánd erre nem képes. Ekkor azon gondolkozott, hogy Izabellát és fiát visszahozza. Ezt megsejté Castaldo nevű ügyetlen spanyol vezére E'erdinánd- nak s Fráter Györgyöt — a király tudtával — orozva meggyilkoltatta. E gyilkosság azonban nem mentette meg Erdélyt Ferdinándnak : mert az erdélyiek i556-ban Izabellát és fiát János Zsigmondot visszahozták. Erdély ezután a tiszai részekkel együtt — a török védelme alatt, — külön fejedelemséggé vált s a magyar polgári és vallásszabadság védője lett. Ezek előrebocsátása után lássuk, hogy viselte magát a két király szemben a reformáczióval ! János király 1527. január 21. kemény parancsot adott ki a luth( ránusok ellen. Ennek következtében György libet- bányai tanitó (1527. aug. 22.) Nikolai Fülöp ugyan oda való lelkész (1527. aug. 24.) megégettettek, minthogy szűz Máriát tisztelni vonakodtak. Az ugyan ekkor elfogott 6 tanácsos csak a pápista vallásra visszatéréssel mentette meg életét. Később a háborús idők eszélyességre taniták Jánost, nem bántá a protestánsokat, nehogy eljátsza párthiveit; sőt még a püspöki uradalma] at is eladományozgatta világiaknak, mint pl. a vá- radit, erdélyit és Csanádit. De hogy nem volt valami nagy barátja a reformácziónak, mutatja az, hogy a Budára menő Dévay Biró Mátyás reformátor ott fogságba került; Erdélyben pedig az általa kinevezett pápista püspök Statilio, elűzte a prot. papokat és egyet éppen ebekkel tépetett szét. János király halála után Erdélyben a királyfi gyámja György barát lépett föl a reformáczió ellen; igy pl. az 1543. májusi marosvásárhelyi országgyűlésre Hontert, a brassói reformátort megidézte, de ez nem jelent meg, hanem Írásban védte
