Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-10-16 / 3-4. szám

— 29

jönnek össze valamely oly társaságba, a mely hatással van a középülésre; a csendes magányban sohasem merülnek el önmaguk vizsgálásába, hogy felébreszthetnék a nemesebb vágyakat; ez annak a jele, hogy a különben is földi embert, nagyon sötét felhő választja el, a láthatatlan Isten-országától. Magunkon tapasztaljuk, hogy minél inkább elmélyed önvizsgálásába szivünk, minél inkább távol van az önzéstől: annál inkább megvilágositja az Ur az ő arczát mi rajtunk, annál gazdagabbak vagyunk az ő kegyelmében ; minden bűnös kívánság ellenben és minden világi gondolat, válasz-falat képez köztünk, és az Isten között.

Mit használ, ha oly körökben, a melyekről beszélünk, — imitt-amott a vallásról is vitatkoznak ? Itt bizonyára nem beszélik meg a bibliai igazságot tisztán, igazságosan, világosan s az érzelemnek elmélyedésével és részvétével. —- így múlik el eg-yik nap a másik után, a nélkül, hogy a léleknek világosság és békeség utáni vágyait figyelemre méltatnák ; a nélkül, hogy gondolkozásukat, akaratukat, beszédöket és cselekedetüket a Szentlélek fegyelme alá rendelnék, s a nélkül, hogy tétlenségükből üdvös élettevékenységhez felemelkedhetnének.

Oh pedig ha elzárjátok szemeiteket a közel lévő halál előtt, ha nem veszitek komolyan az isteni félelmet, bűneitek megismerését és a hitet az örökélet jutalmazásában és büntetésében : akkor elvesztettétek az alapot, a melyen a valódi erköl- csiség épülete nyugszik, akkor hiányzik életetek világossága, megszentelése és koronája.

Erre természetesen azt felelik az ellenvéleményüek, hog'y hát egy hitetlent mért ne vezérelhetné tiszta, nemes szándék igyekezetében s hogy mért ne szentelhetné egy ilyen is erejét és szeretetét magasabb czéloknak ? Nem mutat-e fel a történelem pogány férfiakat és nőket, a kik a hazaszeretet és hűség fényében ragyogtak ? De először, ezek közül is némelyek keblét, mély vallásos érzelem hatotta át; s a mi pogány elődeink dicső polgár-erényei mellett ott látjuk a sötét árnyékot is, úgy hogy I.andolf hittérítő méltán szólhatott igy a szászokhoz: ,.ti rémitő emberek vagytok, a ti haragotokkal és harczkedvetek- kel, ivási- és játék-dühötökkel, de ti gyűlöltétek mint pogá- nyok is a házasság-törést és a hazugságot, a melyeket ti mint bűnöket felismertetetek. Mi lehetne belőletek, ha az Ur Jézus megvilágítana benneteket ?•' S másodszor, nagy különbség van a között, hogy valaki még nem találta meg az Istent, és