Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-02-26 / 21-22. szám

2 6 3

gerpartra viszik és megförösztik. A fiú születésén sokkal nagyobb az öröm, mint a leány születésén. Összehívják barátaikat, a gyermeket megmutják és csodálják. De a szegény kis leánynyal megvetőleg bánnak, néha meg is ölik. A gyermek születése után rövid időre az orrát laposra nyomják és orra- czimpáján egy éles hegyes szerszámmal egy lyukat fúrnak és abba egy darabocska fát dugnak. Minden nap bővítik a nyílást, úgy, hogy mire a gyermek felnő, eléggé nagy a szokásos czifraságok hordozására.

A tettovirozás vagy moki abban áll, hogy egy éles szerszámmal bizonyos alakot vésnek a bőrbe, de csak lassanként, mert a műtét igen fájdalmas. A gyermeknek annak az embernek mellére kell tennie a fejét, a ki azt a mesterséget érti és végzi. Mellette áll egy kis (dény, vízzel, mely szénporral feketére van festve, ezzel teszik meg nagy figyelemmel a jelzést az arezon, úgy hogy az egyik oldalon levő vonalak, a másik oldalon levőkkel összevágnak. Mig a vonalak, az éles, hegyes szerszámmal a bőrbe mélyen bemetszetnek: egész csendesen kell magát viselni a gyermeknek. Ha a műtét kész, letörlik a vért, és a vonalmetszeteket szénporral bedörzsölik, mi által a vonalmetszetek, mint fekete csikók, egész életűkben láthatók maradnak arczaikon, minden mosás daczára. A tettovi- rozásnál némely vonalak a törzset, mások a családot, ismét mások magát a személyt jelzik.

Bemutatjuk itt olvasóinknak Waikato nevű uj-zélandi föembert, két kis fiával együtt. Ez korábban rémitő vérontó és emberhús evő kannibál volt, de i84o. óta ángol gyarmattá lévén Uj -Zéland, a megjelent hittéritők már sok száz lelket megnyertek az evangyéliomnak, s ezek közt épen Waikatót is, ki most a legszelídebb és legbuzgóbb keresztyének egyike, mert a mellett, hogy keresztyén alázattal és öuzgósággal imádkozik és a Krisztus tanításainak megtartásában gyakorolja magát, még pogány lakos társait és alattvalóit is szüntelen nógatja a keresztyén vallás felvételére. 1856-ban történt, hogy Waitangi faluban 46 főnök gyűlt össze, s több száz főre menő alattvalóikkal együtt megkeresztelkedtek. — így megyen az, a mit Észaiás próféta 4i. része, 5-6. verseiben ezelőtt több ezer évvel megjövendölt: „Láták a szigetben lakozók és megrettené- nek, a földnek utolsó határin elálmélkodának; egymáshoz kö- zelgetnek és egybegyülnek. Ki-ki az ő felebarátjának segítséggel vagyon és az ő atyjafiának azt mondja: gyorsalkodjál!“