Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-02-26 / 21-22. szám

204 —

„Mert a szigetekben lakozók engem várnak és az én karomban vetik reménységöket“, ezt mondja az Ur. Ézsaiás 5i. része 5-dik verse.

Történelmi tárház.

A megtért rab és a háladatos király.

Ezen század második évtizedében történt. Remény nélkül ül egy ezredes a glatzi börtön rideg falai között. Felségsértés juttatta őt nyomorult sorsára. III. Frigyes Vilmos porosz király élete ellen követett el merényletet, minek következtében az uralkodó haragját s a törvény szigorát vonván magára, élethossziglan tartó börtönre Ítéltetett. Evek hosszú sorát töltötte már el szomorú magányában. Nem adtak neki semmit mást, csak egy könyvet, hogy azzal foglalkozzék s ez a Biblia volt.

Eleinte nem olvasott belőle semmit. Később felnyitotta, de csak unalomból, időtöltésből. Azonban minél többször olvasgatott belőle: annál inkább érezte puszta, vigasznélküli szive Isten szelid kezének érintését.

Komor, sötét novemberi éjszaka volt. Az erőd ódon falait kíméletlenül verte az óriás szikla-hegyről lecsapkodó zivatar. Az ezredes szemére nem jött a jótékony álom ; mert szivében is vihar tombolt, a melyet nem volt képes lecsendesiteni. Egész múltja végig vonul lelke előtt. Belátta, hogy sokféleképen vétkezett, hogy Istentől való elpártolása kezdete és oka szerencsétlenségének. Első eset életében, hogy meglágyult kemény szive, első eset életében, hogy szemei nedvesek lettek a bánat könyeitől. Felemelkedik nyirkos ágyáról, felnyitja a Bibliát s az 5o. zsoltár 15-dik versét olvassa: „Hivj engem segítségül a te nyomorúságodnak idején, én megvigasztallak téged és te dicsőítesz engemet.“ A fogoly lelke el van ragadtatva, térdre omlik s a mit gyermekkorától fogva soha sem tett — imádkozik.

És az irgalmas Isten meghallgatta imádságát.

Ugyanazon éjszakán III. Frigyes Vilmos nyugtalanul és álmatlanul feküdt berlini palotájában. Fájdalmak kínozták Öt. Kérte Istent, hogy legalább csak egy óráig pihenhessen. Úgy történt. S midőn álmából megújult erővel felébredt, ilyenképen szólott nejéhez: „Isten jót tett én velem, ezért leakarnám róni a hála adóját.“ „Ki az országomban, a ki engem a legkíméletlenebbül megsértett ? Én megbocsátok neki.“