Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-02-26 / 21-22. szám

255

meg az irányt és a czélt. Az egész föld az Űré és minden a mi azon lakozik. Ki a szeleket az ő követivé tette és az ő szolgájává a lángoló tüzet. (io

4. Zsolt. 4.)

Istennek tehát szüksége van a természetre, hogy ennek közvetítésével szóljon az emberekhez, vigasztalja, intse, tanítsa és fenyitse azokat.

Ábrahámmal beszélt az égboltozat ragyogó csillagai, Noéval a felhők színes szivárványa, Illéssel a holló, Péterrel a tenger halai, a kétségbe merült tépelődő lélekkel az ég madarai s a mezők liliomai által. Nincs semmi sem a természetben ; miből ne hallhatnánk az Isten szavát, csak füleink legyenek a hallásra. Minden teremtmény által, legyen az kicsiny vagy nagy, minden körülmények és viszonyok által, okozzanak bár- azok örömet vagy fájdalmat, Isten akar velünk beszélni. Ez természetesen keresztyén hitünknek legelső igazsága s mégis mily sokan nem hiszik, mily sokan nem hallgatnak Isten szavára a természetben ! A jaj-kiáltás, panasz és zúgolódás hangjai között elvesz az Isten szava. Első és legfőbb teendőnk tehát az, hogy legyünk csendesen, az élet zaja és szórakozása ne zárja el szivünket, fülünket és szemeinket az életben és a tér-, mészetben nyilatkozó Isten beszédének és jeleinek hallásától megértésétől és látásától.

A kedvezőtlen időváltozás nem esetleges jelenség, hanem Isten hirnöl e, mely által ő beszél velünk. Önismeretre akar ezzel Isten bennünket figyelmeztetni, a mely nélkül mi oly sokszor szűkölködünk. A hideg, ködös időjárásban látjuk a mi oly sokszor szűkölködünk. A hideg ködös időjárásban látjuk a mi életük és szivünk képét. Mi nem tagadhatjuk, hogy szivünk hideg az Isten iránt, elhajol ő tőle s hogy még a hívőknél is hiányzik az Istenbe helyezett őszinte hizalom. Ily jéghidegségben nem tenyészhetnek a hitnek, szeretetnek, engedelmességnek és békének menyei virágai. A rósz példák és kisértetek pusztító szélvészei összetépik a jobb érzésnek itt ott ne tán feltünedező virágait és megsemmisítik a jó cselekedetre való hajlandóságot.

S miként az időjárás nem mindig a megszokott rendben foly le : úgy a mi békés, csendes életünk áldott viszonyai is sokszor megzavartatnak.

Az isteni rendnek csak azon egy megzavarását említem fel most, a mely napról-napra mindinkább elharapódzik s ez a Vasárnapnak, az Urnák szentelt napnak megzavarása.