Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-26 / 21-22. szám
204 kinyílik a természet, s reménytől dobog fel szivünk, mert mintegy Isten különös áldását, úgy tekintjük a természetnek téli álmából való felserkenését. De hát valóban úgy lesz-e, a mint mi reméljük? Reményeink nem hiusulnak-e meg, nem lesznek-e hasonlók a kártyavárhoz, melyet egy kis szélvész elseper? Az ez évi tavasz is nem lesz-e hasonló elődeihez, melyekben részint az elemek árja részint a fakadó vad-vizek tették tönkre vetéseinket! Nem lesz e fagy, mely elveszi szánktól egész esztendei kenyerünket? Az örökös panasz és nyughatatlanság: nem használ semmit, nem változtat az időjáráson, ha zúgolódunk Isten ellen, bűnt követünk el; mert kihivólag viseljük magunkat azzal szemben a ki az időjárást reánk bocsátja. Az emberek az ő bölcsesé- gökkel tanács nélkül hagynak bennünket; mert ők a szélnek csak irányát figyelhetik m?g, de annak kedvező fordulatot nem adhatnak. Semmi sem figyelmeztet bennünket annyira gyarlóságunkra és tehetetlenségünkre, mint az időjárás, mely mintegy kívülünk létező nagy hatalom uralkodik felettünk. Ez tegyen bennünket alázatosakká s emelje fel lelkeinket ne a felhőkhöz és csillagokhoz, mintha ezektől függne az időjárás, hanem ezeken túl Ahho2, a ki a felhőknek, levegőnek és szeleknek utat és pályát szab. Korunk nemzedéke, azon pogány tév-hitbe esett vissza, melynélfogva az Istent a világkormányzójává teszi ugyan, de nem engedi meg neki azt, hogy a természet folyásába tettleg belenyúljon, lévén a természet az egyedül működő hatalom rideg törvényeivel, úgy a mint azokat felismerni gondoljuk. Azonban, a természet figyelmes megvizsgálásából egészen más következtetésre jutunk. Ha a természet törvényei korlátlanul kormányoznának, akkor az időjárásnak, mint egy óra-műnek zavartalan rendben kellene mindig lefolyni s az időjósok ezt előre meghatározhatnák. De nem úgy van. A gyakran bekövetkező változások, melyeket a legélesebb elme sem láthat előre s azok okait nem képes kipuhatolni — minden bizonynyal Istenre mutatnak, azon láthatatlan kormányzóra, a ki korlátlan hatalmat gyakorol a természetben s az időjárást akarata szerint vezeti. Teremtő-erejével él és működik folytonosan Isten a világon. Ez soha sincs magára hagyatva, soha sem mehet a maga utján. Isten lelke hatja át és kormányozza mindenütt, a legkisebbnek úgy mint a legnagyobbnak ő határozza
