Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-12 / 19-20. szám
kedő elment, hogy útját tovább folytassa, azonközben az a szerencsétlenség érte a kereskedőt, hogy a lova alatta elesvén szörnyű halált halt. A pénz még mindig nála volt a becsületes mester embernél. Senki sem tudott a felöl semmit, senki sem kereste nála, s nem volt legkisebb Írás is róla. Már ha ő becsületes ember nem lett volna, hallgatván a dolog felől, a pénzt magának megtarthatta volna. De ő ezt nem cselekedte. Alig hogy a kereskedőnek szerencsétlenségét meghallotta, azonnal levelet irt özvegyéhez és a reá bízott pénzt azonnal kezéhez juttatta. Ej! — igy szólott egy az ő ismerősei közül: Be együgyü nyomorult ember voltál, hogy a pénzt magadnak meg nem tartottad ? Ki tudta volna azt meg ? Melyre a becsületes ember igy felelt: az Isten, a ki mindeneket tud, tudta volna azt is, és én magam, kinek lelkem ismeretének soha sem lett volna csendes nyugodalma. Jobb az igaznak a kicsiny, hogy nem mint a hitetleneknek az ő gazdaságuk. Zsolt. 37. 16. v. — A kinek rósz lelkiismerete van, nem halhat meg csendesen. Egy kórházhan betegségben feküdt egy katona: utoljára meghalt, és a szokás szerint elsőbben a halottas házba vitetett. Fél nap múlva valami mozgást vettek észre a körülte lévők majd általlátták, hogy még valósággal életben van, s újra orvoslásához kezdettek. De nem sokra mentek vele, mert másnap ismét holtnak látszott, azért hát másodízben is a holtak kamarájába tették, és éjszakára ott hagyták. A következő napon megnézték, s a földön csak nem egészen mászkálva találták. Mint elsőben úgy most is mindent elkövettek vele, s a midőn valamennyire feleszmélt volna lelkészt kivánt, hogy beszélhessen vele. Ekkor a jelenlevők előtt világosan kivallotta: hogy ő életében három gyilkosságot követett el, melyet ő szivbeli mély fájdalommal megbánt. A rósz lelkiismeret nem engedte, hogy addig meghalljon mig bűneit meg nem vallotta; egy kevéssé megcsendesedett, és azután valósággal meghalt. Két nap, két éjszaka a föld felett hagyták feküdni, s a harmadik napon temették el. Óh micsoda kin lehet rósz lelkiismeretűnek lenni, mely egy haldoklót a halállal való legutolsó harczból is kétszer felelevenít! Tartsd tisztán lelkedet s minden dolgaidban emlékezzél meg utolsó végedről, s igy soha nem vétkezel. Sirák. 7. 38. v.
