Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-02-12 / 19-20. szám
m — 24o — — L é 1 e kj e 1 e n 1 é t. Brown János, egy angol haszonbérlő fia, már gyermekkorában feltűnt rendkívüli lélekjelenléte által. Atyja által gyakran küldetett egyedül a szomszéd városba hogy holmit bevásároljon. Midőn egy nap jókora összeg pénzzel menne a városba, elibe ugrott egy lovas rabló, pénzes táskáját kérve tőle, azon hozzátétellel, hogy ellenkezőleg megöli. A 12 éves gyermek megijedt s szivrehatólag rimánkodott; de a rabló csendre intette s rászegezte haláltszóró fegyverét. A fiú pedig összeszedvén magát, zsebéből kivéve egy marék pénzt, odalökte a bokorba ezen szavakkal: ott van hát, szedd fel! A pénz tömegétől elvakitva a rabló, leszállóit a lóról, lova az utón maradt, ő belépett a bokorba, hogy a szétszórt pénzt felszedje. A mi Jánosunk pedig azon pillanatban felugrott a lóra s haza vágtatott. így jutott a bátorszivü gyermek egy jó lóhoz, melyen sok értékes holmi volt, s mely, miután a rabló nem jelentkezett, tulajdona lett, de melyet atyja tanácsára eladott s árát a fiú a szegény iskolás gyermekek közt osztotta szét. — A pénz szerelme a lélek gyötrelme. Két munkás a Dunához közel kaszált, s midőn egyik a Dunához ment vízért meglát egy jókora nagyságú vasas ládát, melyet a viz félig kimosott. Azonnal szalad társáért s nagy ügygyel- bajjal kiveszik a ládát. Hosszas kínlódás után felfeszitik a ládát, s irn a láda tele van arany s ezüst pénzzel. Mit tegyenek most már. Először is egy jó áldomást kellene inni a jó szerencsére. Menj a városba, mond az öregebb az ifjabbnak, itt van 6 tallér, végy enni és inni valót, csapjunk egy kis vendégséget s aztán megosztozunk a pénzen, s estve ki-ki a magáét hazavisszük. Az ifjabb el is ment ételt, italt vásárolni, s midőn bevásárolt igy kisértette meg a gonosz: mily jó volna, ha nem kellene osztoznunk a pénzen s az egész az enyim lenne, vegyitek a borba fosfort s ha megissza elalszik tőle örökre. Én magam nem iszom a borból csak számhoz értetem, mintha innám. És erőt vévén rajta a pénz szerelme: ekként cselekedett. Hát a pénzzel maradt társ, hogy gondolkodott ? Mily jó volna úgymond, ha ez az egész pénz az enyim lehetne s nem kellene osztoznunk. De hogy lehetne ez ? A pénzzel együtt járó gonosz indulat előáll borzasztó tanácsával. Tudod mit, itt a fejsze, mikor társad iszik üsd fejbe s vesd a Dunába, még a halak se tudják meg. A gonosz indulat győzött. Mikor az été
