Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-01-29 / 17-18. szám

Találó felelet.

Szép adomány az, ha valaki olyanoknak, kik minket ki akarnak gúnyolni, meg tud felelni.

Ehhez remekül értett az öreg würtetnbergi pap, Flattich, mit következő történet bizonyít.

Flattich fejedelmi ebéden volt Stuttgartban. Mivelhogy szegényes, egyszerű ruhát viselt a pap, azért azt gondolta a mellette ülő miniszter, hogy azt meg tréfálhatja és mondá:

„Lelki atyám! ön nagy tudományu férfiú és igy bizonyosan adhat nekem felvilágositást. Tud-e valami biztosat arról; hogy mi sorsa lesz az embernek halála után? Egy pap se tudott még erről felvilágositást adni, ön első lehet e részben.“

„Úgy van, úgy“ — mondá Flattich. a nagyméltóságu urnák, „tudok én erről bizonyosat.“

„De egészen bizonyos legyen“ mondá a miniszter.

„Már hogy ne volna az egészen bizonyos!“ mondá Flattich.

„Akkor hát mondja ezt meg nekem!“

Akkor komolyan ránézve vendégtársára mondá: „Gondolja-e excellentiád, hogy ha meghal akkor is miniszter lesz ?“ „A miniszterségnek akkor vége lesz, az magától értetik,“ mondá a miniszter.

„Akkor hát tud valami egészen bizonyosat halála utáni sorsáról. Most pedig gondolja meg, hogy kicsoda lesz ön akkor, ha többé nem lesz miniszter,“ — mondá Flattich.

Erre a miniszter köhögni kezdett s többször törölgette száját, hogy ne kelljen tovább beszélnie. A fejedelem azonban meghallotta e beszélgetést és mondá a miniszternek: „Nem megmondtam önnek, hogy ne tegyen fel a lelkész úrral, mert jaórul jár.“

A kellő időben ejtett szó olyan, mint arany alma ezüst tálban és megalázza a kevélyt a nélkül, hogy sérteni látszanék.

Apróságok.

— Igaz szó. Egy közelebbi mostoha év borús, hideg napjaiban búsan állt egy mükertész az ajtóban. „Kedves kertész ur“ — mondá egyik ismerőse, „hogy állnak a növényházak, győzik-e fűteni a fagy ellen?“ „A mi a fagyot illeti, mond a kertész az ellen csak tehetünk, de egy