Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-29 / 17-18. szám
21 7 — a hijja, — nincs napunk. Lássa ha onnét felülről nem szolgái be a világosság növényházainkba: akkor hasztalan minden fűtésűnk, mégis csak elcsenevészedik minden.“ „Ez igaz szó, kertész ur,“ mondá az ismerős „mindkettőnknek szól; mert ha onnét felülről nem jön közénk a világosság, mitsem használ minden tüzelés, minden emberi igyekezet.“ % — Vigan és türelmesen. Egy zeneértő ur búskomorságba esett. Az orvos semmi gyógyszerrel sem tudott segíteni rajta. Mikor később újabb búsk.omorsági rohamot érzett, legnagyobb félelmében kérte az orvost, hogy legalább csak még egy utolsó szert rendeljen neki. Az orvos azonban egyebet nem rendelt, mint Dr. Luther Márton karácsom énekének utolsó versét; mely e szavakkal végződik:-Utoljára igazatok Van, mert Istenéi vagytok: Hálát adjatok szünetlen Vidám szívvel, türelmesen !“ Hozzá tette a dallamot is: „Mennyből jövök most hozótok“ kótázva. Mikor ezt a beteg olvasta, felvidult ágyában, elénekelte a versét s tűrve vigadva nem sokára-fel is kelt. Próbálja ezt más is hasonló állapotban, sőt énekeld ezt vagy hasonló éneket zongorakiséret mellett. Ha pedig nem vagy zeneértö, akkor imádkozd el az ilyen verset áhítattal. Hatása nem fog elmaradni. — Ha Isten is úgy akarja. Egy takács nagyon vig czimbora volt és vigasságában mitsem törődött Istennel. Néhány hétig szorgalmasan szőve, végre szombaton délután közel volt a munka befejezéséhez és már előre is elgondolta magában, milyen vig vasárnapi délutánt fog csapni. „Asszony,“ — mondá feleségének — „mindjárt kész a munkám!“ „Ha Isten is úgy akarja,“ mondá a kegyes asszony. „Eh mit! ha az nem is akarja, mégis készen leszek,“ mondá a takács. Sietett tehát nagyon, de a vetélőt egy ízben oly túlságos erősen dobálta a szálak közt, hogy az a szövőszék alá esett. Erre nagy haragosan kiugrott üléséről, de lábával megakadva a szövőszék aljában, kificzamitotta az egyik lábát. Ennek következtében azután nehány napig nem dolgozhatott. Könnyelműsége felett is öebizonyodott az írás e szava: „Ne tévelyeg- jétek, Isten nem csufoltatik meg!“
