Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-01-29 / 17-18. szám
215 tóttá rendben a gyászoló és dühöngő néptömeget. Ott óriási sorokban lettek kitéve, tekintet nélkül a rangra a koporsók, melyeken csak elvétve volt egy-egy név. Legtöbb koporsóban csak csonka, égett testmaradványok voltak rekesztve. A különböző felekezetek holttestei közösen lettek beszentelve. A tömérdek sok, virággal koszoruzott koporsó, a gyászolók zokogása, a minden hitvallás közül való papok járulása a koporsókhoz, a hadcsapatok mögött a nép tompa zúgása, oly képet ábrázolt, milyenre talán alig esett még a napnak sugara. A legelői rákezdett „A mélységből kiáltok hozzád“ zsol- tári énekre M a r s c h a 11 katholikus prépost imádkozott és minden koporsóra hintette a szentelt vizet. Ezt követte a görög archimandrita J i a n m i 1 i s hasonló szertartása. Utóbb For- m e y protestáns pap és Jelűnek rabbinus végezték a temetési szertartást beszédekkel. Formey igy kezdte beszédét: Nyugodjatok csendesen. Ezeren siratuak benneteket és mondják: Ti meg vagytok halva, de a mi hitünk mondja: Ti alusztok békében ! Ti éltek az Urban ! Beszédét pedig azzal végzé, hogy kérte az élőket, hogy legyenek nyugton és száműzzék keblükből a haragot. Befejezésül szólt Bécs városának polgármestere és felzen dűlt a zárének, de melyet túlhatott egyesek rikító kiáltása és ezereknck sziv- szaggató sírása és zokogása. A 2ió-ik számú koporsótól elkellett vezetni egy megtört alakú férfit, kinek fia volt a koporsóba zárva; borzasztó fájdalom görcsétől remegett teste, közvetlen e mellett jajgatott egy anya gyermekeiért. „Soha nem hagytam őket magukra, ha még oly nagy nyomort szenvedtem is, csak ez egyszer és — most itt ben fekszenek, hogy engem hagyjanak magamra 1“ Egy fiatal 25—26 éves, virágzó szépségű asszony ott helyben megörült. Sokan bősz tekintettel nézdeltek szét átkot szórva azokra, kik e siralomra tiszta lelkiismerettel nem gondolhatnak. Mikor azután az óriási közös sírba tették a számtalan koporsót, viharossá s alig elfojthatóvá vált az izgatottság. Légy irgalmas, légy kegyelmes, Minden jóságok atyja! Óh menjen fel töredelmes Szivünknek áldozatja! Csak tőled van segedelmünk, Sokszor voltál már védelmünk: Óvj, őrizz meg Istenünk !
