Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-12-11 / 11-12. szám
rök, általában az álat, s növényáldozatok, bélnézés, italáldozat, vér áldozás, bizonyosan, Éneklés, ima, esdeklés, kiáltás, igézés, ráolvasás, zene, táncz, szintén az istenitisztelet kiegészítő részeit tették. Midőn esküvének, vért eresztének ereikből s azzal pecsételek az eskü szentségét. Ünnep volt náluk minden nevezetesebb cselekmény s ekkor nagy áldomásokat is tartottak. Ünnepeik vásárral voltak összekötve, innen: a Vasárnap. Halottaikat majd földbe temették, majd elégették s aztán ismét a földbe tették nagy halmot rakva föléjök. Fájdalmuknak bajvivással, testsebzéssel, siratással, búcsúztatással s végül torral adtak kifejezést. Ilyen forma volt őseink vallása s belőle világos: hogy a keresztyénség vallásos élete azon korban, midőn őseink e hazába jöttek : alig vala külömb. II. A keresztyénség a vezérek sí. István alatt. A magyar nemzet, —■ bármit állítsanak róla, az ellenséges német krónikások, — nem volt türelmetlen s vérengező. Bizonyítja ezt az itt bentalált, meghóditotl s később rabszolgául hozott, vagy bevándorlóit idegen nép-elem fönmaradása. Vannak évkönyvek, melyek nyilván elismerik, hogy a nyugoti tartományokban kalandozó magyar hadcsapatok fogságába esett papok háboritás nélkül végezhették imáikat, s isteni tiszteletűket ; sőt a bátrabbak térítési kisérleteket is tettek közöttük. A görög írókból bizonyos, hogy Bulcs és Gyula vajdák, midőn a megkötött béke keresés gyanánt időztek Konstantin- nápolyban, könynyen fölvették a keresztyénséget. Árpád utóda, Zsolt fejedelem uralkodásának végső éveiben, mind erkölcsi, mind politikai tekintetben nagy hanyatlásnak indult a magyar állam. A folytonos rabló hadjáratok, bár rendesen dicsőséggel végződtek : a magyar népnek is ártalmára váltak. Számuk egyre fogyott; az összerabolt hadi zsákmány megrontotta erkölcsüket, a vas fegyelem meglazult s a félelmes nemzet könynyen legyőzhető apró kalandor csapatokká szakadozott. A nemzetet alkotó törzsek és nemzetségek fejei mind inkább függetlenebbé tették magukat a fejedelmi hatalommal szemben. És ez éppen akkor történt, midőn Nagy és I. Henrik nagygyá és erőssé tették Németországot! A magyar nép, vesztére, éppen ekkor tájban rontott be
