Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-12-11 / 11-12. szám

Harmdik folyam.

fl—12. szám. Felső-Bánya, 1881. decz. 11.

A hetedik napot megszenteljed ; az Urnák napja az.

Mózes 2-ik könyve 20-ik rész.

Advent.

Jézus, Jézus! a kit várunk,

Te maradj a mi királyunk.

Örök igéd áldó fénye,

Legyen éltünk szent reménye.

S Te Atyánk’ örök szeretet,

Ki Jézust alá küldötted,

Segélj, hogy őt követhessük,

S örökségét megnyerhessük!

CZELDER JÁRTON.

Mi a tied vagyunk Krisztusi

Adventi jelszó.

Nagyon szomorú napjai voltak Dávidnak akkor, midőn Saul elől menekülnie kellett és szerte bolyongott Juda pusztájában. Ily el hagyatottságában egyszer csak azt veszi észre, hogy nincs egyedül, hanem, — mint arczukról is lehetett olvasni, — oly népség által van körülvéve, a melyet egytől- egyig a nagy szükség vagy a keserű bűntudat üldözött. Bizonyára tehát nem valának mindnyájan ártatlanok, lévén köztük sokan olyanok is, a kik büntetésképen megérdemelték sorsukat. És Dávid, az Ur felkentje, az Isten szive szerint való férfiú, nem tartotta méltóságán alólinak azt, hogy ily népségnek élére álljon és vezére legyen. De ezen megaláztatásában is, találkozott az Isten kegyelmének jeleivel, s az isteni kegyelemnek egy ily jele volt az, hogy Amazai, a harmincz ember főnöke hozzá lépett, és Isten leikétől indíttatva igy szóit: „A