Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-12-11 / 11-12. szám
I2Ó tieid vagyunk mi Dávid és teveled tartunk mi Izsai fia! Béke, béke legyen veled, és béke legyen a te segítőiddel! Mert a te Istened segít neked!“ Keresztyén olvasók, ezek a szavak Krisztus előtt ezer évvel mondattak annak a Dávidnak, a ki Krisztust urának vallotta, daczára annak, hogy fia volt. Mi is Amazai szavaival ezt mondjuk : „A tieid vagyunk mi Krisztus és te veled tartunk mi Dávid fia!“ Ma oly korban élünk, hogy nem csodáljuk, ha az Urnák kérdezni kell fejenként mindegyikünket: „hozzánk tartozol-e te, vagy elleneink közé?“ Mert mikor oly sokan összeseregelnek az Ur ellen és az ö felkentje ellen, s azt mondják : tépjük szét a kötelékeket, melyek bennünket hozzá fűznek : akkor nekünk szint kell vallanunk és szent elhatározással igy kell felkiáltanunk: „A tieid vagyunk mi Krisztus és te veled tartunk mi Dávid fia!“ És erre alkalmunk van különösen most, midőn egy uj egyházi esztendőbe léptünk. Ezt én igen fontos időszaknak tartom ; mert habár minden nap egyenlő is az Isten előtt: azért mégis ez az advent ünnep különösen kedves nekünk, mert ekkor mondjuk el elölről az Isten nagyságos dolgait, melyeket cselekedett velünk a Jézus Krisztusban, örül ekkor a mi szivünk és vigad lelkünk, mintha ma jönne az Ur először hozzánk és zörgetne szivünk ajtaján. Az Isten követei hirdetik a bűnök megbocsátását, életet és boldogságot a Jézus Krisztusban. S a hol oly lelkek vannakj a melyek a bűn nehéz kötelékei között nem tudtak magukon segíteni, a Krisztusban azonban szabadságot találtak; — ott hangzik e szózat: Mily kedvesek a hirnökök lábai, a kik a békeséget prédikálják! Vajha e szózat ma minden gyülekezetben, minden egyházban és minden családban hangzanék! És azt mondhatnánk mindannyian: „A tieid vagyunk mi Krisztus!“ S miként Dávid körül az ős időben szükségben szenvedők és szomorú szivüek voltak, a kik töprenkedtek elkövetett bűneik fölött: úgy Krisztus is senkinek sem oly szívesen látott és áldozást hozó vendége, mint azoknak, a kik megfáradtak és megvannak terhelve, hogy megnyugvást találhassanak. Ez nem az az idő, mikor fényben és dicsőségben jelenik meg, de elég öröm az is, hogy olyanokhoz jön, a kik szükségben vannak. Szükséget sokan szenvednek e földön, sokan más emberek ajtaján zörgetnek. De sokszor nem segítenek azok, a kik tudnának segíteni és sokszor nem tudnak segíteni azok, a kik
