Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-11-07 / 5. szám

“ 7t nincs benne, Csak olyan az, mint a zengő érez, mint a pengő czimbalom.

Köteles Mátét a két terhelő bűntényért öt évre ítélték. Ez öt év alatt a község nyugalma s jóléte visszatért. A hatalmas leczke sokaknak használt. Felesége visszament szülővárosába. Két lányát sógorai vállalták el, s az egyik férjhez is ment egy jóravaló iparoshoz.

II. ALANT.

Öt év múlva, egy őszi estén, Varjas Pál házának ajtaján, egy subába burkolt, nagyszakállu egyén kopogtat. Idegenszerü öltönye mindjárt elárulta, hogy messze földről jő.

Varjas Pál volt az a becsületes iparos, ki Köteles Máté Erzsi nevű leányát nőül vette.

— Mi járatban van jó ember? — kérdezte az ifjú nő, kinyitva az ajtót.

— Az Ur legyen veletek édeseim! — szólt lassú,dörmögő hangon az idegen, — hát nem ösmertek rám!

— Édes atyám! édes atyám! kiáltott föl a nő, s zokogva borult megtért atyja keblére, — csakhogy megjött, vártak minden nap, miért nem irt levelet.

Máté az ég felé fordította szemét, úgy bogy csak a fehére látszott ki, s aztán a földre szegezte, miközben igy válaszolt: „Fiacskáim! szükség néktek tudtotokra adnom, hogy az ó embert megöldököltem s az uj ember támadt föl én bennem.

— De hát mi baja van kigyelmednek ? —■ kérdezte veje aggodalmasan, a mint látta, hogy Máté keresztbe font karokkal áll előttük, s szemeit folyvást forgatja, — talán csak nem vakította meg a hosszas fogság a kigyelmed józan eszét.

Máté nem válaszolt mindjárt. A vállára akasztott taris- nyát levévén, abból egy kis bibliát vett elő, s azt lapozván, igy szólt: „Fiacskáim, jól ide figyelmezzetek! Pál apostol nagy bűnös volt, de a mindenható irgalom megszentelte őt, én is nagy bűnös voltam, de a börtönben megvilágositott az Ur, hogy a szegényeknek hirdetném az evangyéliomot. Megtanitott engem az Ur minden igazságra, mostantól fogva a kf resztről való tudomány, ha másoknak boldogság is, de nekünk, kik megtartatunk, Istennek hatalma. Hol vagyon a bölcs, hol vagyon az írástudó ... bolondsággá tette Isten e világ bölcseségét.

— Atyám uram! kiáltott föl elképedve leánya — talán csak nem nazarénus kigyelmed?