Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-11-07 / 5. szám
72 — Nem az, lányom — viszonzá a szakállas ősz — azt Csak irigyeink fogják ránk, kik minket bolondnak állítanak, de tudják meg e viperák, mérges kígyók nemzetségei, hogy a kik bolondoknak állíttatnak e világon, azokat választotta Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse — No, hiszen szégyent is hoz kend a mi fejünkre, — sóhajtott föl leánya, miközben két könycsepp rezgett szempilláin, — úgy hajladozik, mint a nádszál, ugyan hányadik vallást követ már ? — Ej most már megvilágosodott nékem a Mennyország, látom az embernek Fiát s körülte a szenteket fehér ruhában, arany koronával... térjetek meg ti is, mert elközelitett a meny- nyeknek országa. Azonban leánya nem hallgatott rá. Sirt, nagyon sirt, szánta ez ingatag embert, ki most már másodszor tagadta meg ősei hitét. Férje sem tudta megvigasztalni. A kis városban, csakhamar hire futamodott, hogy Máté megjött, s mennyire bámultak azon a változáson, melyen keresztül ment. Nem volt az a gőgös ember többé, a ki fölemelt fővel járt, sőt meggörnyedve nézte folyvást a földet lábai alatt. Ez előtt úgy ösmerték, mint zabolátlan szájút, most csak sóhajtozott; ezelőtt akár a penész s por ehette volna meg tőle a Bibliát, most folyvást azt forgatta. Akár hívták valahová, akár nem, hívatlanul is megjelent, hirdetve, hogy minő csodát tett rajta az Ur. Veje s leánya határozottan kinyilatkoztatták, hogy ha e vallásos rajongással föl nem hágy, nem engedik meg, hogy nálok lakjék. — Jól van fiacskáim, — viszonzá — még a port is letörlöm lábaimról. És ott hagyta a kapufélfánál gyermekeit. Beszállásolta magát mindjárt egy másik takácshoz, ki szentül elhitte, hogy Máté csakugyan az Isten küldötte. Házról-házra jártak, hirdetve, hogy itt a világ vége, térjenek meg, mert Sodornának jobb dolga volt, mint e városnak lészen az ítélet napján. — De hát miért nem köszönnek magok az utczán senkinek ? — kérdezte Mátétól egy polgártárs. — Azért, édesem — viszonzá Máté kenetteljes hangon, — mert Urunk, Idvezitőnk azt parancsancsolta, Máté ev. X., 4.
