Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-11-07 / 5. szám
69 “ Máté, mint belső emberhez illik, felhag)rott tisztes még-* térségével, hogy annál buzgóbban szentelhesse magát hivatalának, de egyszer csak azon vette észre magát, hogy így az álla is fölkopik. Mennél hosszabbszáru pipából pöfékel, annál nagyobb földjétől kell megválnia. A kékposztó ruha is sokba jött. Kényszerülve lön adóssággal terhelni külömben is csekély vagyonát. Felesége ösztönözte, hogy mondjon le, mert igy nem boldogulnak. Ezelőtt tisztességes ruhában jelenhetett meg két leánykájával az Istenházában, most már orczapirulva jár-kel még az utczán is, mert mindenki tudja, hogy a zsidónak sokkal tartoznak. Máté mindezen beszédet füle mellett bocsátotta el. Különben is beteges feleségét az örökös tépelődés annyira megtörte, hogy félév múlva a sirágyra fektették le. Jól járt szegény, legalább megmenekült a későbbi szégyentől. A kik Máté nemzetes urat közelebbről ismerték, azt jegyezték meg, hogy boldogult nejét nem sajnálta, mert a mint mondá, ez az egyszerű asszony nem illett hozzá. Még ki sem zöldült a fü a jó feleség sirhantján, hire futamodott a kis városkában, hogy Máté házasodni készül. A szomszéd községből nézett ki egy vagyonos özvegyet, ki több ezer forintot hoz majd a házhoz, de a mint hiresztelték, nagyon is túlságos árt szabott ki magának, azt nevezetesen, hogy Máté mondjon le értté vallásáról s legyen kathólikussá. Az árvaatya nem is tagadta ezt s mint magát értő ember igy védekezett: — Hát vájjon vétkezném-e én azzal, ha csakugyan ráál- lanéic az özvegy Csutoráné kívánságára. Egyik vallás csak olyan jó mint a másik, ha jó az ember, nem tudják kigyelme- tek, hogy az Idvezitő is oda hagyta régi vallását, úgy tettek az apostolok is, későbben Kálvin és Luther is. — Csakhogy ezek — jegyzé meg egy józangondolkozásu egyén — nem pénzvágyból, de azért léptek ki a maguk elébbi egyházából, hogy átlátták annak lelki szükségét, azokat meggyőződés vezérelte. — Meggyőződés ide, meggyőződés oda! intett kezével az árvaatya — ott is csak úgy imádhatom én Istent s szerethetem embertársaimat, sőt talán még jobban. A vitatkozás félbeszakadt, mert láthatta mindenki, hogy Máténál olyan könnyen áll a vallásváltoztatás mint a ruhacserélés. Egy pár hónap múlva, az egykori presbiter, kijelentette
