Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-11-07 / 5. szám

68

Bajz az életből.

L e j e b b-1 e j e b b.

I. FENN,

Köteles Máté uram a nemes takács-czéh egyik tagja volt a maga idejében. Megérte azt a tisztességet is, hogy czéh- mesternek választották, de e dicsősége nem soká tartott, mert épen akkortájban lett az uj ipartörvény életbeléptetve. Vérző szívvel adta át a czéhn.esteri ládát, rendes szokása szerint tiltakozván a jogfosztogatás ellen.

Köteles Máté nem volt valami közönséges ember. Vá- masfalván, mintegy hatezer lélek lakott, de a hatezer összevéve sem tudott annyit, mint Máté egymaga. Legalább azt hitte magáról s elhitette azokkal, a kik szájtátva hallgatták. Úgy folyt belőle a beszéd, mint a folyóvíz. A községi törvény a tiz ujjábán volt s nem egyszer ráolvasott a bíróra, jegyzőre. S aztán milyen szép Írása volt. A kik vele együtt nőttek föl, jól emlékeztek arra, hogy a rektor igy dicsérte meg: „Máté! te belőled még belső ember lesz s ha igyekszel, nótáriusnak is megtehetnek.“

E nevezetes jóslat óta harmincz év telt el, a nélkül, hogy az valósult volna. De Máté fejéből nem lehetett ám azt a bogarat kiűzni. Ha a vásznat szőtte, azzal együtt szőtte terveit is. Megvolt a felől győződve, hogy őt azért nem ültetik a tanácsszékbe, mert szegény mesterember, no meg azért sem, mert szó kimondó. Azonban várt türelmesen. Dehogy türelmesen! Figyelt minden mozgalomra, kutatott mindig, hogy hol találhat valami hibát a közigazgatásban s ha csak egy is szeme elé ötlött, azt már a malom alatt úgy megnagyitá, mint mikor valaki a vakondtúrásról azt állítja, hogy az a Szentgellért hegye. S milyen lelki örömöt táplált, mikor hallgatói fejőkkel bólintva helyeselték nézeteit, s igy nyilatkoztak: „ilyen ember kellene a község házához, majd rendén menne akkor minden, nem húznák úgy a szegény földnépét.

Végre földerült Mátéra is a boldog nap. A mag, a mit elhintett kikelt. A községi választás elkövetkezett s habár óriási küzdelem után, de mégis ki tudták vinni, hogy a „nép embere“, az igazlátó Máté bekerült a községházához. Megtették árvaatyának. E hivatalhoz szükségeltetik a legtisztább kéz, a legszenytelenebb becsület,