Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-10-31 / 4. szám
A szenvedés jutalmat vészén, A jótét az egekbe viszen; Boldog, a ki birván földi jót, Szerez rajta örökkévalót! CZELDER MÁRTON. —O-<'3aní003ZÍ>ö-<>— Ez az anyáknak szól, de azért mindnyájan érthetünk belőle. Nincs szebb és drágább név az anyai névnél. Anyák adják az emberiség szinét-javát. Áldott emlékű egy édes jó anya. Oh, vajha mindegyik érezné ama felelősséget, melylyel az ő hivatása jár. De fájdalom, sokan vannak ám, kik anyák ugyan, de nem anyák oly értelemben, mint kellene, ha igazán áldott emléket kívánnának hagyni magok után. Én most, az olyan anyák képét rajzolom le, kiktől a keresztyén anyáknak vissza kell borzadniok. Nem mesét beszélek, de valósággal megtörtént eseményt idézek föl. Osmertem egy anyát, ki gyermekét, mikor még alig dadogott, folyvást szidta, ördögnek nevezte, s több ily nemtelen czimmel nevez- gette. Azt gondolják kedves olvasóim, hogy mindjárt kérdőre fogtam s lekorholtam? Oh nem, sokkal mélyebb bűne volt, hogysem az én intésem azzal felért volna. Szivemből sajnáltam gyermekét, kit ördögnek nevezett,... Hiszen az ördög lakhelye a pokol, s ez az anya, már életében kizárta gyermekét a mennyországból, azt a gyermeket, kiről Idvezitőnk mondá: hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyeknek országa H Az anyák még tréfából se mondják gyermekeiknek: te kis ördög! Mert nem jó az ördögöt falra festeni, a kis ördögből nagy is lehet. Azt mondhatják az anyák, hogy ők csak akkor használnak gyermekeik ellen kemény kifejezéseket, ha béketürésök elhagyja, ha őket a gyermek csintalansága fölingerli. Ha valaki mérgében s vak dühétől fölingereltetve, égő fáklyát dobna házunk tetejére : menthetnénk-e magunkat a boszusággal s azzal, hogy azt nem tettük eddig, s nem is tesszük töbször. Dehogy menthetnék! Pedig, ily égő szikrák ama becstelenitö szavak, káromkodások, melyekkel sok anya elhalmozza gyermekét. Ezt az édes anyai szavakat tanulja el, s nemsokára kamatostól — 53 —