Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-03-27 / 25-26. szám

— 318 A térités munkája Tahiti szigetén.

Tahiti királyság az újabb időben, miután 4o évig franczia védnökség alatt önállóságát megőrizte, — saját kérelmére gyarmatává lett Francziaországnak. Ez a fordulat alkalmat nyújt arra, hogy a régibb misszió-történetben oly nevezetes szerepet játszó Tahiti, vagy mint helytelenül nevezik — Otohiti sziget történetével egy kissé foglalkozzunk.

Midőn 1795-ben a nagy londoni misszió-társaság megalakult, mindenek előtt a déli-tenger szigeteit s ezek között különösen Tahitit szemelte ki a munkálkodás mezejéül. Már a következő év auguszt. 10-dikén útnak indult az első misszió-hajó harmincz hittérítővel; a magas árboczon kitűzött bibor-vörös zászlón csűrökben zöld olajfa-ágat tartó három ezüst galambot lengetett a szellő, jeléül annak, hogy a hajón a békeségnek követői mennek az Urnák nevében.

Két hónap múlva már a hajó Tahiti előtt horgonyozott.

Az uj jövevényeket barátságosán fogadták, tizenhaton itt visszamaradtak, a többiek pedig tovább utaztak a hajóval. De nem oly könnyű a misszió munkája, a mint azt akkor gondolták, s a mint még ma is némelyek képzelik maguknak. Az üdv követeinek első barátságos fogadtatása után, — midőn a kíváncsiság már némileg ki volt elégitve: csakhamar bekövetkezett a pogányság ellentállása. Megakartak szabadulni azoktól, a kik őket bűnös üzelmeikben, — melyek bennök annyira megrögzöttek, s melyeket annyira megszoktak, — zavarták. A hittérítők közzül, némelyek elvesztvén bátorságukat, menekültek, mások azonban kibírták egész 1810-ig, a mikor ezek is visszavonulván, úgy látszott, mintha veszve lett volna a misszió szent ügye. De hála Istennek, — a tapasztalás az ellenkezőről győzött meg mindenkit. Egy szerencsés fordulat nagyban változtatott a dolgon és pe^ig kedvezőleg.

Pomáre király, a ki Tahitiból a misszionáriusokkal együtt elüzetett, kérte őket, hogy haladéktalanul mennének hozzá ; a mely kérelemnek, midőn ezek szívesen engedtek: azt vették észre, hogy a király nagy hajlamot mutat a keresztyénség iránt. Tahitiban is kezdett felvirágozni az Isten országának elhintett magva, a mennyiben, — daczára a nagy üldözéseknek, — mindig többen és többen fogadták el Jézus üdvözítő evangyé-