Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-03-20 / 24. szám
303 — ugyan a vallás tárgyaival, különösen a Bibliával foglalkozni s nem egy két fogas kérdést szokott tenni a Bibliából a lelkésznek, ha vele barátságos körben találkozik; de azt is tudom, hogy az ilyen barátságos össze jövetelek éppen nem alkalmasak arra, hogy ott a lelkész a vallás szent titkait fejtegesse. Mindennek meg van a maga ideje és helye! Én tehát úgy irányoztam mindig a beszélgetést, hogy abból komoly tanulságot vehessünk, de azért az estély kedélyessége is fenn maradjon köztünk. Vacsora után az ifjak szokás szerint mulattak, mi pedig nehányan külön vonultunk a másik szobába. A jószivü gazda bőven ellátta asztalunkat borral, hogy „valamiképen meg ne szomjuhozzunk“ — mint ő mondá. — Már csak felkérem tiszteletes urat meg a többi jó barátaimat, hogy a félben hagyott beszélgetésünket folytassuk tovább is, mert úgy tanul az ember, ha jól meg hányja veti a dolgot minden oldalról. Azt már elismerem, hogy a takarékmagtár szükséges és hasznos minden községre nézve, de bocsánatot kérek, ha ki mondom, hogy a mi népünknek nincs mit megtakarítani, — mert alig terem annyit a földje, hogy az adóját kifizethesse s ismét elvethessen — igy kezdé a szót felvenni SzöllŐsi uram. Az nagy baj — mondám én — hogy a föld nem terem. De itt azt kell megtudnunk, hogy miért nem terem a föld ? mert Magyarországot tejjel mézzel folyó kánaánnak nevezték még nem régen is, a más országbeliek úgy tekintették a mi hazánkat, mint egy nagy magtárt, a honnan mindig elláthatták magukat kenyérrel. És most minden féle panaszt hallunk, hogy az áldott jó föld megtagadja a termést, alig adja meg a vetőmagot. Higyjék el pedig kedves barátaim, hogy ennek oka nem a föld, hanem az ember. Kellő erőben kell a földet tartani, és nem ki használni — ez az egyik titka a gazdálkodásnak. — Bocsánatot kérek, a mi községünk minden évben kihord sok ezer szekér trágyát a szántóföldre, nem látni ott egy utolsó szálat sem, amit fel ne használnának, nem úgy mint régen az én gyermekkoromban, mikor tüzeket*) csináltak s kerítést raktak belőle, a többit meg elégették; mégis akkor termett a föld trágya nélkül is eleget. *) Mqrha-trágya és szalámiból összekevert s vályog formára vetett s jól kisz,árasztott tüzelőanyag, mely leginkább az alfölden liasználtatik. Szer }c.
