Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-03-20 / 24. szám

3o4

— Az egyszerű trágyázás még nem adja meg a kellő termőerőt a földnek, e mellet még megkivántatik a helyes művelés, az okszerű vetés forgás és főleg a pihentetés. Legalább minden harmadik évben pihentetni kel a földet, vagyis ugarban hagyni s ilyenkor legelő gyanánt a jószággal meg járatni, mint azt sok rendes határban látjuk, főleg it a szomszédban a sváb községekben. Ali az oka annak, hogy a svábok mind oly vagyonosak, nagyszerű házakat, csűröket, templomokat iskolákat épitenek ? hogy egy egy kis város minden sváb község. Mert okszerűen gazdálkodik, szorgalmas és takarékos. A földjének egy harmadát ugarban tartja és trágyázza s azt vagy legelteti, vagy takarmány termésre felhasználja. Tavasz- szal még mi szendergünk a téli álom után, mikor már a sváb szánt és vet a határon. Nekiek vezényszóra kell egyszerre ki- állani a mezei munkára — még mi nálunk egyik jobban el késik mint a másik minden munkával. Ott sok a szófogadó — mi meg csak parancsolni szeretnénk mindnyájan.

— A bizony mind igaz, de a sváboknak mind igen jó földjök van.

— A rósz föld is megjavul a helyes művelés alatt sok idő folytán.

— Jaj kérem szivesen, a svábokat nem lehet mihozzánk hasonlitani — mondja a Szöllősi uram komája -— azokat a földes uraság gazdagon ellátta mindennel, sőt ma is sok jót tesz- velök, templomot tornyot építtet nekiek s minél kevesebb egyházi terhet viselnek az egyes lakosok.

— Igaz, hogy a földesuraság adott nekik földet, telket, mert hiszen be hívta és meg telepítette őket; de ám uem ingyen, hanem meg' váltás utján jutottak a birtokhoz. Az egyházi terhet ha részben viseli is a földes ur, de az azzal járó jogot is élvezi, mig a mi református egyházainkban a nép kezében van a jog s a jog fejében viseli a terhet. De hát ne vegyük ezt most, csak azt nézzük, hog'y mit mutat fel egy sváb 10 holdas birtoka után s egy 20 holdas magyar ember. Roppant nagy a külömbség. Amaz magas hosszuházat, téglacsürt épit, udvara tiszta rendes, a felvágott fa szépen boglyákba rakva, kerítése kapuja csinos és kiczifrázott; emez alacsony házikóban lakik, melynek a háta erősen megtámogatva van, udvara rendetlen, takarmánya széthullatva, istállója patics s a fedele hézagos. Amaz szép erős lovakat, sok marhát sertést tart; emennek két három gebéje, egy tehene ha van, sertést alig öl minden év