Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-10-24 / 3. szám

„A falu közepén lévő szabad téren, mely szérű módjára agyaggal volt borítva, készültek megtenni az Ítéletet. Nem messze tőlünk, egy kártyaház formájú gunyhóban feküdt a nehéz vaslánczra fűzött vádlott.“ De lássuk elfógatásának okát! Nemrég álomkorságba esett egy fiatal asszony, kin semmi orvosság nem segített. Ez egy sajátságos néger-betegség, mely könnyű lázak és leküzdhetlen álmosság között, nehány hét alatt halállal végződik. Egy öreg asszony esett a megrontás gyanújába és a méregpróbára lett Ítélve. „A gunyhó előtt állt nehány borzasztóan fehérre és vörösre festett képű, állati bőrökkel beaggatott testű és toliakkal czifrázott varázsló pap. (oganga). Egyikök zaklató vallatási beszédet tartott a nőnek, kisérve beszédét a bal válláról lelógó csörgővel és réz kettősharang csen- ditésével. Egy másik pap felszólította, hogy vegye be a mérget. A nő ezt tenni vonakodott, de nemsokára kényszeritet- ték reá.

„Nem tudni, vájjon az ellentmondás által felingereltetve, vagy pedig- a jelenvolt európaiak előtt kiakarván tűnni — a népdűh legkegyetlenebb módon nyilatkozott. Az asszony, a nyakára erősített láncznál fogva, ki lett rántva a gunyhóból és a falun végig hurczoltatott; ha netalán megbotlott, vagy lerogyott, akkor egy nehányan oly ostorral, melynek csapójához tüskés halnak farka volt erősítve, neki rohantak, megrugdalták, átkozták, leköpték és irgalmatlanul végig verték. Végtére az elitéltetés helyére ért a szerencsétlen. Fájdalom, nem voltunk abban a helyzetben (tudniillik az európai szemtanuk), hogy az öszhaju, kétségbeesett helyzetében előttünk annál tisztesebb öreget megmenthettük volna. A kínzás megtörte ellenkezését és nagy lelki önmegtagadással elvette a mérget, porrá tört csokoládéhoz hasonló port.

„Ekkor a nap kitört a fellegek közül, és nyájas sugárai- val megvilágította a vádlottat és a vádlókat. A nő ugylátszott, meg volt győződve ártatlansága felől, és jó sikerét várta a a méregpróbának. Félóra múlva beállt a hányás és — a nő mentnek látszott. De a ravasz papok kijelentették, hogy a méreg azért nem hatott, mert fehér emberek voltak jelen. Lelkűnkben fellázadva a boszorkány-szaglász e hallatlan visszaélése, és az áldozat kínjaiban gyönyörködő nép dühe felett — úgy sem segíthetvén rajta — elhagytuk ez embertelenség színhelyét.“ De mindemellett, másodszor is kellett mérget venni a nőnek, s jóllehet, ismét hatás nélkül volt: gyékény közé kö ttetve egy hegy tetején — megégettetett.