Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-10-17 / 2. szám

sem nyitottak be ajtaján. Csak nehány év s mennyi változás J Megértette a nép emez intést: „elvész az én népem, mert tudomány nélkül vagyon“, fölébredt s gyógyító irral kente meg szemeit, hogy lásson. (Jel. 3. 16.) A jó mag megtermetté gyümölcsét. Az ige kalászokat, a szőlőtőke gazdag fürtöket hozott. A nádfedeles viskó helyén most igazi iskola áll, a gyülekezet buzgóságának fényes tüköré. A templomból kijövet arra tart mindenki, mert ott a népkönyvtár, honnan hasznos és épületes olvasmányokat vihetnek haza magokkal, hogy az estét családi vagy baráti körben csöndesen töltsék el.

Vajha czimképünk ne csak czimkép, de minden gyülekezet valódi képe lenne s oly szívesen fogadnák e lapot, mint az itt rajzolt csoport . . Akkor hisszük, hogy törekvésünket, melynek főczélja a vallásunkhoz s egyházunkhoz való tántorithatlan ragaszkodás megőrzése, a tiszta erkölcsiség, nemzet, haza és felebaráti szeretet terjesztése, — elébb-utóbb siker koronázná.

Egy fölnyitott könyvet látsz alant. Az életnek könyve: a Szentirás az. Ez az alap, melyre építünk, ez az ut, honnan kiindulunk. Jöjjetek velünk, kisérjetek. A „Vasárnap“ eme hü- barát: tegye reátok nézve igazán áldóvá a vasárnapot!

KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN.

Szent vallás.

Isten felséges adománya,

Vallás! te vagy legfőbb hívem,

Midőn éltemet szélvész hányja,

Mit tenne nélküled szivem?

Te bőlcseségre tanítasz S ha hanyatlók, gyámolitasz.

Annak, ki engem teremtett,

Ez vezet ismeretére,

Megmutatja, velem mennyit tett,

Mely méltó Atya nevére;

Nem hagyja elfelejtenem,

Hogy van Urain, van Istenem.

Ez tanít meg józanon élni A föld múló javaival,

S a sorstól még akkor sem félni,

— i8 —