Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-02-13 / 19. szám
244 — Emlékezés karácson estére. Az est ünnepélyes komolysággal borult a vidékre. A város utczáin szokatlan élénkség uralkodik. Gyors léptekkel ha- . ladnak el ma egymás mellett az emberek, Krisztus Urunkra emlékezve. ltt-ott ki is gyultak már az ablakokban az örömtüzek s a megörvendeztetett ,jó gyermekek* — hangos örömkiáltása ki hangzik az utczára. Ott az átelleni ablak alatt, kis iskolások énekkarba társultan zengik áhítattal: „Mennyből jöttek az angyalok,“ a mig kiszól a behívó hang s bekerülnek. Kis vártatva azonban újra künn a kis csapat s csörgő dióval mogyoróval telt zsebekkel folytatja vándorlását ismerőstől-ismerősig. Gyula barátom háza előtt vitt utam. Szegény emberek ti! gondolám magamban — a múlt hét egyik délutánján kisértük ki négy éves Etelkátokat. Nincs kinek állítanotok karácsonfát, melyhez pedig hetek óta annyi gyönyörrel versenyezve készültetek. Az édes apa siró-rivó bábut, bölcsőt, a mamácska meg meleg rnhát, harisnyát s ki tudná mi mindent beszerzett, elkészített már vagy tervezett gondolatában. Ablakuk alá értem. Onkénytelenül odafordult tekintetem. Mi ez! Kivilágított ablak! Fényes mint tavaly. A mikor jelenlétemben vezeték be a drága szöszkét, okos kék nagy szemeivel, minek utánna saját füleinkkel meghallok a tulvilági ,Jézuska* csengetyüszavát. Előttem most is leirhatatlanul kedves jelenet volt ez. Előbb néma meglepetés, majd a kitörő kiáltás azután a csevegő kérdezősködés s ide-oda futamlás. Mind ez perez alatt. Öröm az örömöt szerzők, öröm a megörvendeztetetett szemeiben. Boldog óra, kedves emlékezés .......... De mit jelentsen hát a kivilágított ablak Gyula barátom házánál az estvélen ? Nem tudtam magamnak megfejteni. S én, aki őket ez estén zavarni, a sebeket jelenlétemmel felszaggatni különben nem mertem, szándékom épenséggel nem vala, a ki világított ablak láttára — benyitottam. Megható kép. Egymás karjaiba dőlten zokogva állott előttem a lesújtott házaspár. Szótlanul szegődtem hozzájok könnyezőnek. A karáczonyfa csak úgy ragyogott a sok arany diótól, köröle lerakva mind az s akként a mit és amint, csak gyöngéd anyai kéz képes összeállítani.
