Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-06 / 18. szám

gető nagyság: mint vérünkből va'ó vért, nemes hű lelket, jó testvért, barátot és derék embert szerettük és siratjuk.

Született 1816, jan. 22-én, az egyháztörténelemben ismeretes Otrokocsi F. Ferenczczel egy helyen, Gömürmegye Otrokocs nevű kis falujában. Régi közrendü nemes szüleitől alig örökölt egyebet, mint: szeplőtlen nevet, tiszta magyar vért, bővséges erőt a jóra, és lángoló szerelmet hazája s egyháza iránt. És ő ezen kincsekkel jól tudott sáfárkodni, tudott boldoggá, a társadalom hasznos tagjává lenni. Iskolai tanítását szülötte földén kezdette, Sajószentpéteren folytatta, Sárospatakon végezte be 1844-ben, mint hét éves diák. Közben Fehérgyarmaton segéd- tanitóskodott. Majd Bánfalán volt akadémikus rektor 4 évig, s hogy mindenütt becsülettel megállotta helyét, bizonysága Fáy Gusztáv, most fő-, akkor alispán és segédgondnok Gömörben, ki mint legjobb hírben állott miveit paedagógust 1848-ban gyermekei házi nevelőjévé választotta. Azonban főczéljára törekedvén, 1850 elején lett előbb balogi, azután rimaszombathi káplánná, i852-ik év tavaszán pedig a szútori ref. egyház választotta meg rendes papjává, a hol aztán élt, működött és el is hunyt a csak most múlt év decz. 22-én.

.Szép volt őt látni, mint boldog családfőt igen szerény parochiáján, körülvéve kedves jó neje Bodon Amália és hat élő gyermekétől. Egy bibliai kép, a hol gyakran zengett szivben és ajkon a CXXVIII-ik zsoltár:

„Boldog az ember nyilván, ki az Istent féli...

Meglátod gyermekidet, Te asztalod körül, Renddel,

mint olajvesszőt“

___

De bizony meg-meg-csillámolhatott olykor a fájdalom köny- nyei is a szemekben, és el-elborulhatott a homlok közelgésén a paizsos férfiúnak és a kétes sötét, jövendőnek !... Semmi csüg. gedés! mert bár parányi az évi jövedelem: övéinek kezében az Ur ma is megszaporitja a keveset. És az életért való küzde" lemben, barátunk bölcsesége, munkássága, előrelátása megter' mette gyümölcsét. Igen tisztességesen feltartotta családját, nagy részben szépen felnevelte gyermekeit, közreműködvén — na- gyontermészetesen — a gondviselés is. A mennyiben nehány év előtt a magában igen gyenge anya-egyházhoz hatóságilag odacsatoltatott egy jó kis fiba Bel lény; s aztán a családanya országhirü testvér-atyjafiai a Bódonokban meg volt és meg van ma is az Aroni családnak ama fényes tulajdona, hogy az Özvegy és árváknak Isten után gyámola és vigasztalója.