Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-02-06 / 18. szám

2.30

dolgon. Úgy eldugta bornyuja belsejébe, hogy senki ne is sejtse, hogy nála még Szentirás is van. De a mi aztán történt, azt maga a fiam tudná elbeszélni, ha tisztelendő uramnak nem lenné terhére, holnap elküldeném. ^

A lelkészt a történet nagyon kezdte érdekelni. Nem akart reggelig várakozni. Mindjárt elküldte a harangozót az ifjú Kállai Istvánért, ki egy negyedóra múlva meg is jelent.

Csinos termetű legény volt. Minden mozdulatán meglátszott, hogy katonaviselt ifjú.

— Édes fiam — szólitá meg az öreg lelkész — édes anyja elkezdte ugyan ez átlövöloözött biblia történetét, de csak addig ment, midőn maga azt észrevette holmijai közt, kérem, legyen szives tovább folytatni, mert úgy látom, hogy nagyon is méltó lesz a meghallgatásra.

Az ifjú káplár elpirult, s hogy zavarát elpalástolja, barna bajuszát pödörgette. Aztán anyjához fordulva szólt :

— Hát nem megmondtam édes anyámasszonynak, hogy ne kössük ezt a történetet a világ szájára, mert még babonásnak kiáltanak ki, pedig, szó a mi szó, ezt a mai világban rös- telném ám, de hiában, a kigyelmed oldalát kifúrta volna e titok.

— Édes gyermekem — szólt a jó anya — nem hallotta azt még én tőlem senki sem, de lásd, az én lelki atyám úgy ellened fordult, mikor kivakkantottam, hogy ez a biblia a tiéd; mert nem tudta a titkát... ide hoztam hozzá, hogy ha bemegy a városba, vigye el a kompektorhoz s köttesse be bársonyba, tétessen rá ezüstkapcsot... már csak előtte elmondhatsz mindent... ismer téged csecsemő korodtól fogva, jó emberünk volt mindig, előtte kiönthetjük a mi szivünknek buját s örömét egyaránt. Hányszor vigasztalt, mig ti ott lenn küzdöttetek, sanyarogtatok, hányszor könyörgöttünk Isten házában értetek, — s a jó asszony könnyei újból megeredtek, — haza is segitett téged Isten, mert megőrizted a kis bibliát. Az álomlátó József áll most tisztelendő uram előtt.

A fiú még jobban elpirult.

— Ne sirjon hát megint,. édes anyámasszony — vigasztalta anyját, — nem akarom én kigyelmedet búsitani, áldom is, mig élek azt a gondolatát, hogy azt a kis bibliát a czók- mókom közé csúsztatta, mert ha a jó Isten nem vezérelte volna úgy a kigyelmed lelkét, ma aligha állanék tisztelendő uram színe előtt.