Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-01-16 / 15. szám

Vannak esetek, melyek kötelezik az embert életét is kocz- kára tenni, sőt feláldozni is. Például: mikor meg kell őrizned lelked ismeretének tisztaságát; bizonyságot kell tenned hitedről ; vagy mikor hazád szabadsága, s a közjó érdeke áldozatot kíván tőled: ezen esetekben életed se legyen drága, mert ha szinte elvesztenéd is azt többet nyomnál nála . . .

De egy virágért nem szabad azt soha veszélyeztetni. Mert nemcsak a testi, de a lelki halál is fenyeget. S neked nem szabad lelked üdvével, s az örökkévalósággal játékot űznöd.

Nem múló virágot, hanem valóságos és örökkévaló jókat tűzött élőnkbe czélul Jézusunk. Hallgassunk tehát ő reá. Ha öt birjuk, mindennel bírunk; ha őt elveszítjük; mindent elvesztettünk.

Ily gondolatok ébredtek fel bennem a fentebbi jelenet alkalmával. És sokkal inkább mint eddig, beláttam azoknak, a miket az élet csábitó virágainak neveztem hijábavalóságát, s a lélekre gyötrő sorvasztó, vészteljes hatását. Ajánlom neked is kedves olvasó! hogy idején külömböztesd meg az árnyékot a valóságtól, s az utaidon nyíló s téged is kisértő virágok helyett, válaszd ama „jobb részt“, mely tőled el nem vétetik!

CSÉCSI MIKLÓS.

A dicső testvér.

Bizony vétkeztünk a mi atyánkfia ellen, mert látáuk az ö lelkének keserűségét, mikor velünk konyorgott, és nem hallgatunk meg ötét, azért következett mi reánk e nyavalya. V. Móz. XI.1I. 21.

Nagy volt az a bánat, nagy volt az a szégyen,

Mely József bátyjait érte vala régen;

Midőn hitvány pénzért, a kit eladónak :

Fölemelte Isten Egyptom urának.

Midőn beteljesült a gyönyörű álom,

Melyet a bölcs ifjú látott egy szép nyáron.

S a tizenegy csillag, a tizenegy testvér:

Földig leborulva bünbocsánatot kér.

De ki írhatná le, a mit József érzett,

Midőn e bús foglyok szeme közé nézett.