Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1881-01-09 / 14. szám
i8o zetes templom az, hogy még a képes újságok is bemutattál nagy világ előtt. Azt mondják, hogy az a régi templom e idős a keresztyénséggel. Aligha van párja az országban. ] valami tudós Németországból vagy Angliából hozzánk vetődi a fővárosból csak azért is lerándul, hogy ezt a régi templom megszemlélhesse. Hát mikor a mi derék őseink a protestáns vallást fölve ték. Ócsa lakói is egyről-egyig áttértek s az ezredéves temj lomban mindjárt a tiszta evangyéliomi tudományt hirdette lelkipásztor. Pedig 1740 táján még ez nem ment ám oly köny nyen mint ma; most békében élünk kath. atyánkfiáival, dt akkor a hatalmas papság, a hol csak szerét ejthette, üldözte a protestánsokat s tüzzel-vassal azon volt, hogy azokat kipusz- titsa az országból. A protestáns papokat elfogták, a templomokat csellel erőszakkal elvették. De a protestánsok is résen állottak ám ! Nem egy egyházközség a maga templomát szekerekkel, kocsikkal, vastag és nehéz fagerendákkal kerítette körül, hogy azokat a jézsuiták el ne foglalhassák. De a jézsuita uraméknak különösen Ocsára fájt a foguk. Azt az ezredéves templomot sehogysem akarták át engedni a protestánsoknak. Ahhoz, a mint említik, nekik van joguk. Ócsán pedig még szekerekkel s gerendákkal sem bástyázták körül a templomot, mert olyan kőfalkeritése volt, hogy akár egy kisebb várnak beillett volna. Még lőrés is volt az ágyuk számára. Cselfogás, vesztegetés nem használt semmit sem. Az ócsaiak nem tágítottak, mert ott volt oldaluk mellett derék földes urok, gróf Beleznay János tábornok, a kivel pedig nem mertek kikötni a jézsuita uramék. Csak egyszer bejuthatnának a templomba s azt fölszentelhetnék : akkor nem tartanának semmitől, mert igy az ország törvénye szerint a templom az ő tulajdonukká válnék. Vártak tehát türelmesen. Egyszer aztán megjött a kínálkozó alkalom, melyet nem akartak elszalasztani; gróf Beleznay tábornok a császár parancsának engedelmeskedve, kardot kötött s eltávozott hazulról, hogy a lázadó ráczok ellen harczoljon. így hát a legfélelmesebb akadály el volt hárítva a jezsuiták útja elől. Nyáron, az aratás idejének kellőközepén, a szorgalmas földmivesek rendszerint kin a mezőn dolgoznak; ilyenkor csakis az asszonynép tartózkodik otthon, a jezsuita uraimék ezt az időt választották ki. Nehány katonát csuháikba bujtatva, kerülő utakon épen
