Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1881-01-09 / 14. szám

181

déltájban beosontak Ócsára. Lehettek úgy ötvenen-hatvanan. Már benn voltak a kerítésen belől, egy pár a nyitott ajtón a templomba is behatolt és elkezdte a templomot kifüstőlni.

Szerencsétlenségre még a harangozó is kin volt aratni; de helyt állott ám helyette a felesége. Épen a toronyban volt, hogy a szokásos déli harangszót elhúzza, midőn a szükruháju jezsuitákat megpillantotta, kik sompolyogva csúsztak be a kéritésen.

Ha a faluban tűz ütött volna ki: nem ijjedt volna úgy meg a szegény asszony, mint a mikor a jezsuitákat megpillantotta. Tudta, hogyha ezek a templomot elfoglalják, azt nemhogy száz fiskális, de még maga a tábornok ur sem szerezheti vissza, s mindnyájuknak pápistákká kell lenniök. Nem sokáig habozva: megfogta a harangkötelet s elkezdte a harangot félre verni. Verte, verte egyre, szünet nélkül. A jezsuiták erre nem számítottak. Szerettek volna már ekkor a másik határban lenni, csakhogy, a menekülés bajos volt. — Azt hitték, hogy tűz van és most őket gyanúsítják a gyújtogatással. Úgy szaladgáltak a köbástyán belől, mint egerek az egérfogóban.

Alig hallották meg az asszonyok a vészjelt, oda hagyta mindegyik a konyhát: kiki úgy egy ingujjban szaladt ki. Mindenik először is a maga házát nézte, aztán a szomszédét de sem füstnek sem tűznek hire-hamva sem volt, De a harangot folyvást félre verték. Borzasztóan kongott. Az asszonyok, lányok s ifjabb gyermekek összecsődültek, jajveszékeltek, habár sehol sem látták a tüzet.

Végre egy Jézsuita kidugta fejét a bástyán, nézve, hogy merre lehetne elillanni ? Meglátta egy asszony s rémülve kiáltá

— Asszonyok! Jézsuiták vannak a templomban! seprű- nyélre, lapátra s ki velők!

E hir, mint a villám, egy perez alatt befutotta az egész falut. Seprőnyél, sodrófa százával mutatkozott az utczán. Kenyérsütő lapát, vasvilla, a fiatalabb sihederek kezében fokos villogott.

A harangozóné, mihelyest látta, hogy czélját érte, lejött a toronyból, de nem mert ki menni az ajtón, mert e közben a jezsuiták a templomot csakugyan elfoglalták, sőt egy bátrabb egyenesen a szószékbe ment föl, kijelentve a törvény nevében, hogy az ősi templom visszafoglaltatott a róm. lcath. egyház jogos birtokába.