Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-12-19 / 11. szám
jól esik nőm vigasztaló szavait hallani: „ne félj Márton, gazdag a jó Isten, az ő tárházában nincsen fogyatkozás, helyrepótolhatja veszteségünket, csak folytasd hivatalodat embertársaid javára.“ így szól nőm, s én követem tanácsát. Kopott ruhában, de derült lélekkel járok-kelek; a gond árnyéka nem űz, s ha szerzek annyit, hogy gyermekeim számára jó nevelést biztosithatok, nyugodtan hajtom le fejemet sirom vánkosára, mert sirom nyugodt, emlékein áldott leend. Lássátok ! lehet a szegénységben is gazdagság! KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN. Mi-rt nem boldogul a magyar ember? ii. Hát bizony ennek nagyon sok oka van. Ha reggeltől napestig mindig beszélgetnénk e kérdés felett, még sem fogynánk ki belőle. De ha még annyi mindent összebeszélnénk is, ha nem úgy cselekszünk a mint beszélünk : nem ér az egy fapénzt sem. Miért nem boldogulunk? Mert nem vagyunk takarékosok. Még gyermekkoromban hallottam nagyapámtól, hogy a mi falunkban a legszegényebb szolga-legénynek is volt nehány húszasa meg tallérja félre téve ; a gazdaemberek ládájában pedig mindig hevert öt-hat száz forint, még pedig csengő pénzben. Bezzeg nem igen cseng most a szolgalegény húszasa, meg a gazduram tallérja a ládafiában! Pedig az a pénz most is meg van, a mi akkor volt, sőt több van ma, mint akkor volt. Csakhogy a helyét változtatta meg. Régen a szolgalegény szégyelte volna magára venni a posztóruhát, hanem járt vászonban. Még a gazduram is csak ünnepeken vette fel a posztó derékravalóját. Nem költöttek ilyenekre, hanem ha már valaki nagyon nem fért a pénzétől, vett két czitneres ökröt a négy mellé, hogy legyen hat. A szolgalegény pedig vett egy pár tinót, hogy mikorra megházasodik, legyen mit befogni. Pedig akkor egy béresnek a fizetése volt esztendőre húsz váltó forint, mint nagyapám feljegyezte a komáromi kalendáriumban. Miért nem boldogulunk? — 14,5 —
