Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-12-19 / 11. szám
i46 Nem mondhatjuk, hogy nem dolgozunk, szorgalmasak nem vagyunk, mert hiszen még Vasárnapja sincs sok munkás embernek. A mi falunkban felényi szántóföld sem volt ezelőtt mint most van. Most kétannyi földet müvei a lakosság, s mégis majd éhen hal mellette, — vagy eladja a búzáját s maga eszik málé-kenyeret. Igen, de régen a bő és térés legelő el volt lepve szarvas- marhával s egyéb jószággal, most pedig alig van a csordában 80—90 darab marha, gulyának még hire sincs. Azt hitték az emberek, hogy több hasznot ád a föld, ha mindig szántják, vetik s a drága szép tiszta búzát eladják. Pedig itt az eredmény ! Se termés, se jószág, — se pénz, se posztó! Az öregek ha megszorultak, eladtak egy pár darab heverő marhát s volt pénz elég, — de most nincs mit eladni. Hibás tehát a gazdálkodási rendszerünk is. A magtermés mellett szükséges az állattenyésztés is. Több takarmányt termeszteni, marhát, sertést tartani: ez kárpótolja a gazdát, ha a föld nem terem. De legfőbb a gazdálkodásban is a takarékosság. Az előrelátó gazdaember nem viszi piaczra termését mindjárt aratás után, hanem vár vele, mig nagyon rá nem szorul; sőt ha csak kerülheti megtartogatja azt a jövő termésig, mert ki tudja, nem lesz-é rá szüksége, ha rosszul terem a föld. Csakhogy ehez mód kell ám! ___mondja erre a szomszéd ur am, — de a kinek fizetni kell ide is, oda is, annak muszáj eladni a termését. Bizony nagy szó ez a muszáj! tudom én azt. De hát ki annak az oka, hogy muszáj fizetni? ha csak nem magunk. Nagyon sok ember van, ki ma megeszi a holnapra valót, vagyis más szóval: adósságból él. Az ilyen embernek aztán muszáj fizetni, és pedig pontosan, mert ha nem fizet, hát jön az elemi csapás, a végrehajtó! És ez is milyen különös. A régi öregek nem csináltak annyi adósságot, nem ismerték a váltót, bankokat. Ma pedig minden kis mezőváros azon kezdi, hogy „takarékpénztárt“, „részvénytársaságot“ alapit, s dolgozik a váltó-üzlettel a mint neki tetszik. Angliában s más gazdag államokban a pénzbőség hozta létre a takarékpénztárakat, nálunk pedig a pénzszükség. Amott sok a betevő, a ki takarít, — nálunk sok a kivevő, a ki fogyaszt. Amott száz forint kölcsön után fizetnek egy évre 3—4
