Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)
1880-10-17 / 2. szám
2 6 Salamon, a biblia-árus, a nazarénusok közt. Ennek az esztendőnek a tavaszán történt. Még hidegek jártak, s a mi Salamonunk sehogy sem bírta ki, kivált a hűvös éjszakákat, a hideg iskolaszobában, hová elszállásolták volt. Megkérte tehát az egyházfit, hogy vezesse el őt valami derék, jóindulatú emberhez, kinél, mig dolgát végzi — éjszakának idején meghúzhassa magát. Az egyházfi elvezette a szomszédjához. Magához sem vihette, mert neki csak egy kis szobája, de annál több gyermeke van, hát helyet nem adhat. Az egyházfi szomszédja a nazarénusok egyik prófétája volt. Ez a magas szikár ember, gyanakvó bizalmatlan tekintettel fogadta Salamont. Kikérdezte útja, foglalkozása minémüsége felől, s aztán megegyeztek, hogy a hálásért egy-egy éjszakára húsz krajczár- n a k kell fizetődni. Alkonyat táján hazamenvén Salamon, házigazdájánál több férfiúval találkozott, kik a prófétával vallási dolgaik felett beszélgettek. Tudakozódván ezek is az ő foglalkozása felől: Salamon elmondá, hogy ő református, magyar, Bibliát és más vallásos könyveket árul. No — ondolák — a ki Bibliát árul, vallásos könyveket ád-vesz: az ilyen ember sok helyen megfordul, sokfelé jár-kel; az ilyen embert jó volna nekünk megnyerni, hogy jártában-keltében ő is terjesztője legyen a naza- rénus vallásnak! Hozzá is fogtak mindjárt a Salamon megtéritéséhez. Elővették szokott mondókáikat, melyekkel legjobban vélik megnyerni a népet, mely is abban áll, hogy egyháziadót ne fizessenek. A Bibliában sehol sincs megírva az adófizetés; a keresztyén papok tehát, kiknek papbért kell fizetni: csak béresek, kik pénzért szolgálnak, pénzért esketnek, keresztelnek és temetnek. Épen úgy, mint Mikeás próféta idejében, mikor a fejedelmek ajándékért Ítéltek, papjaik jutalomért tanítottak, prófétái pénzért jövendöltek (Mikeás III-ik rész, 2-ik vers), mint Jerémiás idejében: „a kicsinytől fogva mind a nagyig telhetetlenségnek adták magukat (Jeremiás Vl-ik rész, 13-ik vers). Pedig meg van írva: „a ki szolgál, szolgáljon úgy, mint Istentől adatott ajándék szerint“ (Péter I. levele iV-ik rész, Il-ik vers); és ha mindent megtettek is, csak haszontalan szol
