Vasárnap, 1880. október - 1881. március (1. évfolyam, 2-26. szám)

1880-10-17 / 2. szám

27

gák, mert azt tették meg, a mivel tartoztak. (Lukács XVII. rész, io. vers).

És igy tovább. Természetesen mindenütt félrecsavarva a Szentirás értelmét, s elhallgatva azt, hogy az írás ama szavai épen nem a papi szolgálatra, hanem az összes keresztyénség erkölcsi magaviseletére vonatkoznak.

Hanem, egyáltalában nem jó helyen tapogatóztak. Salamon is ismerte az írást, és még jobban ismerte, mint azok, kik őt ama közönséges fogással megakarták téríteni. Csak úgy egyszerűen, mintha nem is akart volna velők szóba ál- lani, mondá: „méltó a munkás a maga bérére; mindenekkel jól tegyetek, de kivált a ti hitetek cselédeivel; meglássad, hogy el ne hagyjad a lévitát a te földeden, életednek minden idejében“ ; mert „avvagy nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik részüket?“ (Lukács X. r., 7. vers; Galat. VI. r., 10. vers. V. Mózes, XII. rész, iQ. vers; I. Korinth. IX. rész, 13. vers).

Már ezen idézetekre is kezdtek figyelmesekké lenni a hívek. Pedig még Salamonnak volt valami mondani valója. Tőle kitelhető komolysággal elővette a Bibliát, kikereste belőle azt a részt (Mózes I. könyve, XVIII. rész, 1 —18. vers), melyben a három idegen férfiúnak Ábrahámhoz betérése van leírva, kik azon örvendetes hirrel köszönték meg Ábrahám szives vendéglátását, melyen a megélemedett Sára elmosolyodott, hogy t. i. fia fog születni.

Szegény nazarénusok! Egyelőre alig értették meg Salamon czélzását. De prófétájuk körülbelül megértette, mert egy haragos tekintettel elakarta hallgattatni Salamont, híveit pe- dig figyelmezteté, hogy jó lesz már hazamenni. Azok azonban elmenni nem akarának, hanem kérték Salamont, hogy magyarázná meg nekiek a felolvasott hely értelmét.

Salamon pedig mondá : Én nem vagyok tudós, és nem vagyok kevély bolond, hogy elhitessem veletek, mintha én annyit tanultam volna már, hogy a szent könyvet magyarázni tudjam. Sokkal becsületesebb vagyok, semhogy ilyen balgatag lennék. Hanem alkalmazni azért én is tudom. Lássák kelmétek, én azt mondám, hogy méltó a munkás a maga bérére ! Ez alatt azt értem, hogy ha valaki nekünk valamivel szolgál, illő, hogy mi azért megfizessünk. így kell gondolkozni az egyházi-adóról vagy papbérről is. A papok, szántani, vetni, kapálni nem me-