Gábor Eszter: Andrássy út - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
,A Sugárút úgy heküdt Budapest testében. mint a Duna Magyarországéban. Mellette, nélküle, kívüle nem lehetett elmenni senkinek. A Sugárúttal Pesten nem versenyezhetett senki; a város reménysége volt..." (Krúdy Gyula: Budapest vőlegénye) A pesti Sugárút, amely 1885. május i-jei ünnepélyes átadásától kezdve viselte az Andrássy út nevet, nemcsak egy város reménysége, hanem egy korszak jelképe is lett. Megnyitásának eszméje alig egy évvel a kiegyezés után, öt évvel a városegyesítés előtt merült fel. Építése az Országos Kiállításig tartott - fénykorát az első világháborúig élte. A „boldog békeidők" elmúltával jelentősége halványult, varázsa azonban mindmáig megmaradt. A kiegyezés miniszterelnöke, Andrássy Gyula tervei között előkelő helyen szerepelt az ország fővárosának európai színvonalú nagyvárossá fejlesztése. Ezért már 1868 májusában konferenciát hívott össze, amelyen ismertette városrendezési elképzelését, és ennek részeként a várost (a mai Belvárost) a Városligettel összekötő széles útvonal megnyitásának gondolatát. A Duna két partján egymással szemben fekvő testvérvárosokat a Lánchíd ekkor már két évtizede összekötötte, de jogilag még külön álltak. Pest fejlődött dinamikusabban. Az 1848-as áprilisi törvények Pestet mondták ki az országgyűlés színhelyéül, itt épült fel a reformkor legjelentősebb középülete, a Nemzeti Múzeum, amely évtizedekig a főrendiháznak is otthont adott, közelében - a mai Bródy Sándor utca 8. szám alatt - készült el 1865-ben a képviselőház. Még az arisztokrácia is átpártolt Budáról Pestre: a Nemzeti Múzeum körül az Esterházy-, Festetich-, Károlyi-palotákkal új palotanegyed alakult ki. A csendes, kisvárosias életét élő Budát hegyek övezték, amelyek módot adtak a lakosság időnkénti felüdülésére. A pesti oldalon a Városliget volt a polgárok egyetlen kirándulóhelye. A század eleje óta fejlődő, ekkor már hatvanéves parkot azonban csak a szűk, zsúfolt és piszkos Király utcán át lehetett megközelíteni. Andrássy méltó összeköttetést kívánt teremteni a Belváros, a Lipótváros és a Városliget között - a párizsi Champs Élysées-hez és a bécsi Ringhez hasonló - köz- és magánpalotákkal szegélyezett, elegáns útvonallal. Úgy gondolta - és ez az elképzelés valamelyest be is igazolódott később hogy az új útvonal majd példát ad a további építkezésekhez, a város spontán fejlődéséhez is. 5
