Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
résekor hadigazdálkodásra rendezkedtek be, majd 1942-től összevonták a vállalatok irányítását, az elektromosok, a gázosok és a vízművek egységes üzemi vezetése 1945 nyarán szűnt meg. Az 1949. évi XXVI. törvény megállapította Budapest új területét. A háromszorosára duzzasztott fővárosban az eltérő fejlettségi szinten álló települések műszaki teljesítményének összehangolása, az új fogyasztói igények kielégítése gigászi harcra kényszerítette a vállalatokat. A feladattal nem mindig sikerült megbirkózni, de azért olyan eredményeket is fel tudtak mutatni, mint a közvilágítás korszerűsítése, a földgázra való átállás, a nemzetközi energiaforrások elosztóhálózatába való bekapcsolódás. A közművek 1950-90 között tanácsi irányítású állami vállalatként működtek, majd a privatizációval ismét új korszak vette kezdetét. A légszeszgyártól a földgázvezetékig A sötét utcán közlekedni emberpróbáló feladat lehetett, amikor még a kapualjakban rablók lesték áldozataikat, bokatörő gödrök szabdalták fel az utat, s az ablakokból bármikor nyakon önthették a gyanútlan vándort szennyvízzel, bűzlő szeméttel. Valószínűleg e mindennapos veszélyek ültették el a közterület megvilágításának gondolatát a középkori ember fejében. Ismereteink szerint Párizs volt az első nagyváros, ahol a sötétedés után útnak indulók védelmében 1558-ban az utcákat az épületektől függetlenül, rendszeresen megvilágították. A legtöbb városban azonban csupán a jobb módú házak kapujában elhelyezett mécses pislákolt, s akinek erszénye engedte, bérelhetett lámpahordó fiút. Pesten és Budán a XVII. század végéig inkább a török okozott fejtörést a város lakóinak, nem a sötét utcák. A romokon újraéledő városokban azonban — a balesetek és bűnesetek megelőzésére — 1715-től rendelet kötelezte fáklyás kísérő félfogadására a későn útra kelőket, Pest város tanácsa egy időben kijárási tilalmat is bevezetett este kilenc óra után. A városi életet viszont nem lehetett a közbiztonságra hivatkozva a kapuk mögé szorítani. Emberségesebb megoldásra volt szükség. Mária Terézia rendeletére hivatalosan is megkezdték a közvilágítás kialakítását, ám öt évnek kellett eltelnie ahhoz (no meg a nagyszombati egyetemnek a budai Várba költöznie), hogy 1777. 7
