Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
zatiság a Vízműveket sem hagyta érintetlenül: a Fővárosi Vízművek Rt., Magyar- ország egyik legnagyobb közműszolgáltatója részvénytársasággá alakult. 1997-ben részvényeinek negyedét a francia Lyonnaise des Eaux és a német RWE Aqua GmbH vette meg, s bár a többségi tulajdonos a Fővárosi Önkormányzat maradt, az üzemeltetés jogát 25 évre e szakmai befektetők nyerték el. Az utóbbi években elsősorban a vízbiztonság terén értek el kiemelkedő eredményt: Káposztásmegyeren átadták Magyarország legnagyobb ivóvíz-fertőtlenítő UV-berendezését, melynek segítségével csökkenthető a fertőtlenítésre használt klór mennyisége. A nemzetközi szakmai minősítéssel rendelkező laboratóriumokban évente több mint 11 ezer minta vízminőségi vizsgálatát végzik el, ami azért is nélkülözhetetlen, mert a vízellátás napjainkban a parti szűrésű vízbázisokon kitermelt, túlnyomóan külön kezelés nélkül felhasználható talajvízre épül. Közműépítés orvosi javallatra Szenny- és csapadékvizet elvezető berendezéseket már az ókori görögök és rómaiak is építettek. Athénban az árkokat kőbe vésték, vagy égetett agyagcsöveken gyűjtötték össze a szennyvizet, majd öntözésre használták. Rómában a leghíresebb csatorna az impozáns méretű Cloaca Maxima volt, ebben akár egy szénásszekér is elfért volna, de a kevésbé előkelő negyedekben továbbra is a kocsikeréknyomokban csordogált a szennyvíz. Az aquincumi középületekben és lakóházakban is feltárták vízöblítéses illemhelyek maradványait, a szenny- és csapadékvizet mészkőből épült csatornahálózat vezette a Dunába. A Római Birodalom bukásával, a népvándorlás viharában azonban a csatornázás visszafejlődött, a gondosan kiépített hálózatok elpusztultak. A középkori városokban szörnyű bűz terjengett, mivel — jobb esetben figyelmeztető kiáltás után - az ablakokból az utcára zúdították a szennyvizet és a fekáliát, amely aztán a házak mentén húzódó nyitott szegélyárokban folyt tovább, fertőzve a talajvizet. Elszaporodtak a legyek és a patkányok, a járványok tízezrével szedték áldozataikat. Amikor felismerték az összefüggést a járvány és a piszok között, megtiltották a szemét utcára dobálását. A városokban kő- vagy kővel fedett pöcegödrök építésére kötelezték a lakosságot, néhol a vásározóknak kellett távozáskor a megüresedett kocsiban elszállítani 65
