Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
réjét fényérzékelővel ellátott, energiatakarékos nátriumlámpára vagy fénycsőre, melyeket már számítógépes rendszer működtet. Áramátalakítók és alállomások A központi telepek közül az (űj)lipótvárosi megszűnt, a kelenföldiből hőerőmű lett, csak a Váci úti maradt meg változatlanul az elektromosság szolgálatában. A fogyasztókkal közvetlen kapcsolatot tartó áramátalakítók és alállomások ellenben szervesen beépültek a városszövetbe. Az első egyenáram-átalakító 1893-ban épült a Kazinczy utca 21. szám alatt. Az eredeti épületet 1934-ben Gerstenberg Emil és Arvé Károly tervei szerint átépítették, s transzformátorállomással egészítették ki. 1968-ig állt az áramelosztás szolgálatában, majd 1975-ben itt nyílt meg a technikatörténeti emlékeket őrző gyűjtemény, ebből 1982-ben lett Elektrotechnikai Múzeum (jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakmúzeuma). Az épület 1987 óta műemlék (kép: 30. oldal). A Murányi utca 47—49.-ben a Villamos- energia-ipari Kutató Intézet Rt. Hőenergetikai divíziója működik, a ház egy része valószínűleg még 1895-ből való, a másik az 1930-as évekből. A Weiner Leó (volt Horn Ede) utcai, 1896-ban épült átalakító hatalmas telkén ma két modern ház áll, az eredeti funkció megszűnte után az Elmű tanműhelyei működtek itt a kilencvenes évekig. A Liliom utcai Trafó az ipari szecesszió jellegzetes alkotása, a Gerstenberg-Arvé építészpáros 1909-ben tervezte (kép: 35. oldal). Átalakítóként, illetve transzformátorházként 1945-ig működött. A kilencvenes évek elején a Francia Intézet segítségével érkezett a fővárosba a Resonance francia anarchista művészcsoport, akik egy nyári művészeti fesztiválra kerestek üresen álló épületet, s rábukkantak a Liliom utcában álló üres transzformátorházra. Amikor a házfoglaló művészcsoport távozása után az épületet újra bezárták, a Budapesti Önkormányzat megvásárolta, s az Andrássy úti Fiatal Művészek Klubja jogutódjaként 1998 őszén - Bozsik Yvette darabjával - ebben nyílt meg a Trafó Kortárs Művészetek Háza, amely a megüresedett ipari épületekbe betelepülő művészeti központok első magyarországi példája lett. A Honvéd utca 22— Markó utca 9. saroktelkére nyilvános pályázatot hirdettek, hogy ott transzformátorház és nyugdíjintézeti bérház épüljön (1926). Az első díjat Román Ernő nyerte, de a beérkező 69 pályamunka között volt Györgyi Dénesé is, aki ugyan eltért a megadott feltételektől, ám ötletes meg47
