Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

oldását megvették, s kettejüket kérték fel a részletes tervek kidolgozására. A rendkívül modern, jól felszerelt lakásokból álló bérház aljában elektromos kiállítóterem és üzletek nyíltak. A főhomlokzaton Ohmann Béla az Clektro- moóiág allegóriáját mintázta meg. A transzformátorház pincéjében működött az V. kerületi ellátó állomás, a felsőbb szinteket egy ideig az Általános Értékforgalmi Bank használta. (Kép: 37. oldal.)

Az elektromos ipar épületei racionalitást követeltek a tervezőktől, de az 1932- ben emelt Szentendrei úti alállomás az aquincumi romkert sarkán inkább római palotára emlékeztet (kép-. 34. oldal). A neoklasszicista épület Györgyi Dénes és Román Ernő munkája. Szintén Györgyi Dénes jegyzi az Attila út— Bugát utca sarkán (1939) és a Soroksári úton (1942-47) felépült alállomást.

A Kárpát utca 30-32. szám alatti áramátalakító 1930-ban épült, tervezője a Magyar Építő Rt. igazgatója, Rusznyák Géza. Borbíró (Bierbauer) Virgil kétszer tervezte meg a Városliget állomást, mert az 1928-ban engedélyezett első változat után átalakult az áramelosztási koncepció, és nagyobb épületre volt szükség. A Hungária körút 159-161. szám alatti épület érdekessége a két hasábszerű saroktorony és a hátsó homlokzatból kiugró, félköríves,

■ Terméizetei Véizek Kollektíva: Bőr-hártya, 2009. A nemzetközi hírű független «színházi eóoport ki&érleti előadáiaival a Trafó megnyitáia óta t)olyamatoian feózegefi a izínház éi a nézői befogadás határait

48