Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

és Bel-Budán, amelyet nem lehetett rövid időn belül felszámolni. (Végleg csak a hatvanas évek elején tudták megszüntetni, egy ideig kénytelenek voltak fejleszteni, ezért épült a Belváros központ is a Gerlóczy utcában.)

A Kelenföldi Centrálé fokozatosan átvette a régebbi telepek terhelését, ezért szükségessé vált az elosztófeszültség felemelése is. E célra a középfeszültséget (30 kV) választották. Amint megépült a hálózat, távvezetékes kapcsolatot létesítettek a Magyar Villamossági Rt. bánhidai telepével, hogy onnan is vételezhessenek áramot. 1930. július 10-ével indult a távszolgáltatás, a dunántúli áram fogadására a Kárpát utcában transzformátorház épült. Bánhida bekapcsolása szerencsés lépésnek bizonyult, ettől kezdve kevesebb üzemzavart észleltek. A harmincas évek elejére ezekkel a tudatos lépésekkel sikerült Budapest villamosenergia-ellátását összefüggő rendszerbe foglalni. A középfeszültségű hálózaton (a Hungária körút és a Szentendrei út között létesített új transzformátorállomásokkal) a feszültségmódosítás mellett az áramelosztást is megoldották. Légvezetéket a belső kerületekben ezután nem alkalmaztak. A villamosenergia-fogyasztás növekedésével a további szükségletek kielégítésére már nem a fővárosban, hanem a Mátra-vidéken kezdtek hozzá újabb erőmű építéséhez.

Minden szépen, tervszerűen haladt, amikor ismét kitört a háború. A kelenföldi gyár az első napokban, 1939. szeptember 15-én hadiüzem lett, majd 1942-ben üzem- és üzletvitelét a többi közművel együtt központi irányítás alá helyezték.

A hidak alatt futó áramtovábbító kábelkötegek ugyan ki voltak téve a bombatámadásoknak, de a Duna alatt légoltalmi megfontolásból épített 450 méter hosszú, embermagasságú alagúton át Kelenföldről biztonságosan vezethettek áramot a pesti oldalra. 1944-ben a németek az alagutat aláaknázták, de sikerült őket meggyőzni arról, hogy elég, ha a lejáratot robbantják be. A kábelek persze így is megsérültek, a hidakon lévők elszakadtak, ám amikor a kelenföldi erőművet a katonaság kiürítette, az alagútban épen maradt kábelen sikerült a Váci úti erőműből áramot küldeni Budára. (Az alagutat a háború után helyreállították, 1990 óta műemlék, ma már nem használják.)

A második világháború, a főváros ostroma hatalmas károkat okozott, a bombázásokban elpusztult a Soroksári úti kapcsolóállomás, tönkrement a bánhidai vezeték. A kábelhálózatból mindössze 13,2 kilométer maradt épen, a szabad