Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
vezetékből 41 kilométer. A 27 700 közvilágítási lámpa 40 százaléka megsemmisült, a többi megrongálódott. Budapest Székesfőváros Vízmüvei, Gázmüvei és Elektromos Müvei visszanyerték ugyan korábbi szervezeti önállóságukat, de az áramtermelés nehezen indult, mivel szénkészlet és tartalék földkábel csak Kelenföldén maradt, ahonnan viszont elvitték az ipari berendezéseket. Mégis, 1945. május 12-én a Kossuth Lajos utcában és a Rákóczi úton már felgyulladtak az utcai lámpák. A második világháború alatt a díszvilágítást szolgáltató berendezések nagy része megsemmisült. Először a magyar szabadságharc centenáriumi ünnepségeire készült néhány időszakos díszkivilágítás, majd az újjáépített Lánchíd is állandó, de a pillérkapuzatok bemutatására szorítkozó díszvilágítást kapott. 1949. január i-jén a többi közművel egyetemben államosították az Elektromos Műveket is, méghozzá úgy, hogy az erőműveket átadták az ipari központnak, Kelenföldből hőerőmű lett. 1950-ben, Nagy-Budapest megalakulásakor az elektromosoknak át kellett venniük a főváros környéki villamossági cégeket, amit a közlekedési cégek kábelhálózatának átvétele követett. Jelentősen megnőtt a közúti forgalom, a régi rendszerű izzólámpák ehhez már nem adtak megfelelő világítást. 1956-ban a József Attila utcában felszerelt, kísérleti fénycsöves közvilágítási lámpatestekkel vette kezdetét a korszerűsítés. Ezek fényhasznosítása és élettartama háromszorosa az izzólámpáénak, vagyis az így megvilágított utakon változatlan áramfogyasztás mellett ennyivel nagyobb lett a fényerősség. A fénycső vezető helyét 1961-től vette át a praktikusabb higanylámpa, amely a régi izzós lámpatestekben is elfért. Az ötvenes évek végétől a középfeszültségű hálózatot fokozatosan megszüntették, a kisfeszültségű hálózaton pedig egységesen 380/220 V-os, háromfázisú váltakozó áram váltotta fel az addig használt egyenáramú vagy egyfázisú váltakozó áramú, no V névleges feszültségű szolgáltatást. Belterületen 120/10, külterületen 120/20 kV-os alaphálózati táppontokat létesítettek, s megkezdték a fő elosztóhálózat kábeleinek kiépítését. A teherelosztó szolgálat központja az Úri utcába, majd a Petermann bíró utcába, az Országos Levéltár Bécsi kapu téri központi épülete mellé költözött. Az Elektromos Művek történetében újabb fordulópontot jelentett az 1966-os esztendő, ekkor került a Magyar Villamos Művek Tröszt közvetlen irányítása 45
