Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
A magántulajdonú részvénytársaságokkal kötött koncessziós szerződésben a főváros biztosította jogait a közüzemi áramszolgáltatásra, a működő villamos művek megváltására, saját tulajdonú áramszolgáltató alapítására. 1912. május 21-én bejelentették, hogy saját villamos telepet építenek, s elsőként a közel 24 millió korona értékű Váci üti telepet váltják meg. A községi villamos telep építéséhez legelőször a megfelelő területet kellett kiválasztani. Végül a lágymányosi téli kikötő mellett döntöttek, amely az óbudai gázgyári telkekhez hasonló előnyöket sorakoztatott fel: a szállítás vasúton, vízen egyaránt megoldható, a szükséges víz a Dunából kinyerhető, a kémények füstje nem szennyezi a város levegőjét. A tervezéssel az Óbudai Gázgyárban jeleskedő Reichl Kálmánt bízták meg, tanácsadója Hubert Sauer, a bécsi városi elektromos művek igazgatója lett. Az építkezés 1912-ben kezdődött, a munkálatokat két év alatt befejezték. A 10 000 kWh teljesítményű telepen a generátorok 10 kV üzemfeszültségű, háromfázisú, ötvenperiódusú váltakozó áramot termeltek, amit kilenc kábel juttatott el a trafóállomásokhoz. Az ún. Kelenföldi Centrálé 1914. június 8-án kezdett áramot szolgáltatni, üzembe helyezésével egy időben megváltották a MV Rt. telepét, s megalakult Budapest Székesfőváros Elektromos Művei (BSzEM Rt.). Az új fővárosi gyár műszaki igazgatója Stark Lipót gépészmérnök lett, aki korábban külföldön számos villamos mű tervezésében vett részt. 1914-ben 49 ezer fogyasztó jutott áramhoz, de az igazgató úgy vélte, az áramhasználat terén van még hova fejlődni-. „Nappal és késő éjjel... a mű terhelése igen alacsony, s így a berendezések úgyszólván parlagon hevernek. Közel áll a gondolat, hogy ezekben a kihasználatlan órákban az áram olcsóbb áron kínáltassék. Cnnek természetesen feltétele az. hogy a fogyasztó az esti órákban az áramot drágábban fizesse, vagy pedig magát arra kötelezze, hogy este az áramot egyáltalán nem használja." Az első világháború megakasztotta az ígéretesen induló közvilágítás fejlesztését. Kelenföld hadiüzem lett katonai parancsnokkal, ahol a szenet orosz hadifoglyok lapátolták, és a telep használaton kívüli részén zöldséget termesztettek. A rézvezetékeket alumíniumra, majd vasra cserélték, ennek következtében esett a feszültség. Az ellátás biztosítása érdekében szükségintézkedéseket hoztak, többek között korlátozták a lakások világítását (legfeljebb 60 wattos izzót engedélyezve), a kirakatokat zárás után nem világíthatták ki, 39
