Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
Elérkezett az idő, hogy a budapesti utcákon is elfoglalja végre méltó helyét a villamosított közvilágítás, hiszen miközben a XX. század elejére már ötvenöt magyarországi város kiépítette elektromos közvilágítási hálózatát, az egyetlen európai léptékű nagyvárosban még mindig gázzal és csak azzal világították meg az utakat. A közvilágítást uraló és gázszolgáltatási monopóliumát veszélyben érző légszesztársulat az általuk alapított BÁV Rt. révén kérte a Közmunkatanács engedélyét, hogy a Rákóczi út egy részén próbavilágítást rendezhessenek be saját költségen. A közvilágítási ügyekben illetékes FKT beleegyezett, hogy a Múzeum körúttól a Népszínházig (ma Blaha Lujza tér) terjedő szakaszon a BÁV Rt. különböző kapcsolási kombinációkkal és lámparendszerekkel kísérletezzen, kipróbáljanak fényhatásokat, az üzemeltetést, kezelést, s felmérjék mindezek költségét. Összesen 38 díszes, ívlámpával felszerelt kandelábert állíthattak fel előzetesen kijelölt pontokon, jóváhagyott tervek szerinti alakban és méretben. Még azt is előírták, hogy a lámpakarokra virágdíszítés elhelyezésére alkalmas kosarakat helyezzenek, így jelent meg végre 1909. április 8-án a fővárosi köztereken az elektromosság. Az engedély 1910. december végéig szólt, akkor járt le a gázszolgáltatási szerződés. Ez idő alatt a szürkület beálltától éjjeli n óráig kellett a Rákóczi utat megvilágítani, de a korai lámpaoltás miatt többen panaszolták, hogy a szolgáltatás nem igazodik a nagyvárosi élethez. A korszerű, esztétikus villamos közvilágításnak végül akkora sikere lett, hogy tovább bővítették a lámpasort az Andrássy úton, a Nagykörúton és a Városligetben. A Magyar Villamossági Rt. nem nézte jó szemmel versenytársa köztéri terjeszkedését, ezért ők egy másik kísérleti szakasz kiépítésére ajánlkoztak kilenc méter fénypontmagasságú, öntöttvas kandelábereken elhelyezett, 37 voltos, sorba kötött ívlámpákkal. Ezeket kézzel kapcsolták, minden hatodik kandeláber kapcsolótáblát rejtett. Egy-egy lámpacsoport a telihold fényének nyolcszorosával világította meg környezetét. A Lipót (ma Szent István) körúton ugyanolyan kandelábereket állítottak fel, mint riválisuk, de Ganz-ívlámpákkal és egyenáram helyett váltakozó áramú hálózattal, hogy véletlenül se legyen összekapcsolható a két rendszer. A rivalizálás eredményeként néhány éven belül a pesti körutakat a Margit hídtól a Ferenc József (ma Szabadság) hídig, továbbá a Kossuth Lajos utcát és az Eskü (ma Szabad sajtó) utat ívlámpákkal látták el. 38
