Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

Az egyenáramot akkumulátorokkal, a váltakozó áramot transzformátorokkal biztosították.

Először a Ganz Villamossági Rt. leányvállalata építette ki hálózatát, s 1893 októberétől váltakozó áramot juttatott el fogyasztóihoz. A Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. nem tudta volna egyedül megvásárolni és kihasználni az áramszolgáltatási koncessziót, ezért az Union Bankkal és a Magyar Leszámítolóbankkal közösen, Magyar Villamossági Rt. (MV Rt.) néven hatmillió korona alaptőkével önálló vállalatot alapított, ügyvezető igazgatója Fischer Béla lett, a szakmai színvonalat az igazgatóság tagjaként Bláthy Ottó garantálta. A Váci út-Tisza utca-Visegrádi utca-Dráva utca által határolt területen kialakított áramfejlesztő telep ma már ipari műemlék, a Budapesti Elektromos Művek Rt. központja. A termelés megindulásakor állt a turbinacsarnok, a kazánház, a víztisztító, a műhely és a Váci út 72. szám alatti épület (erre később két emeletet húztak Gerstenberg Emil és Arvé Károly tervei alapján). A városképileg ismertebb historizáló, saroktornyos főépület 1900- ban épült a Nay és Strauss Iroda tervei alapján a Magyar Műhely és Raktártelep Rt. részére, akik tevékenységüket a Magyar Ipar című lapban így hirdették: „célunk telepünkön a mesteremberek és kisebb iparosok céljainak megfelelő - mintegy 60 műhelyt bérbeadni, s itt a villamosságot világításra és erőátvitelre szolgáltatni”.

32