Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
A városrésznyi területek megvilágításának problémáját váltakozó áramú generátorral oldották meg. A módszert magyar feltalálók tökéletesítették, az 1885. évi országos kiállításon bemutatva a transzformátort, ami a váltakozó áram teljesítményének feszültségét és az áramerősséget alakítja át. Ezeket az áramátalakítókat a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. kezdte gyártani, akik a találmányban rejlő páratlan lehetőséget a fővárossal is meg akarták ismertetni, s világítási alternatívaként beajánlani a gáznál lényegesen könnyebben kezelhető, olcsóbban előállítható elektromos áramot. A Ganz vállalat 1886 elején be is nyújtotta ajánlatát, hivatkozva többek között a köz- világítás terén eddig elért sikereire. Érdemi választ az ajánlatukra nem kaptak, ezért 1887 májusában újabb javaslattal álltak elő: fél év alatt elkészítik az Andrássy út, a Kiskörút és a nagyobb közterek villamos megvilágítását egymástól 40-50 méter távolságban elhelyezett ívlámpákkal, majd húsz évig működtetik. Cserébe viszont azt kérték, hogy az adott útvonalon a magán- felhasználók számára is ők szolgáltathassanak áramot. A gázvilágítási monopóliumot birtokló légszesztársulat az ötlet ellen azonnal tiltakozott, arra hivatkoztak, hogy ennek megvalósítására ők is képesek. Ám mivel addig nem tettek ez irányú lépéseket, a főváros 1891-ben úgy módosította a szerződésüket, hogy a versenytársnak a későbbiekben egyenlő feltételeket biztosított az alternatív világítási módszer bevezetésére. A koronázás 25. évfordulója alkalmával, 1892-ben rendezett ünnepségsorozat egyik látványossága kétségkívül a város több pontjának elegáns elektromos megvilágítása volt: „A központi pályaudvar homlokzatán 1200 izzólámpa, a nyugati pályaudvaron 56 ívlámpa fog ragyogni. A Kálvin téri izökőkút. medencéibe különféle &zínű izzólámpákat tettek. A nemzeti kaőzinó épületén w izíneó izzólámpából állítják öaze a magyar czímert.” Az ámulatba ejtő fényár osztatlan sikere hatására Budapest vezetése versenytárgyalást írt ki a villamosításra. A pályázatra négy ajánlat érkezett, közülük 1893-ban a főváros a közcélú áramellátásra két magántulajdonú részvénytársasággal kötött szerződést, melyek majdnem egyszerre kezdtek működni egyenáramú, illetve egyfázisú váltakozó áramú hálózati rendszerrel. Előbbit az Általános Osztrák Légszesztársulat érdekeltségébe tartozó Budapesti Általános Villamossági (BÁV) Rt. valósította meg, utóbbit a Ganz gyár közreműködésével alakult társaság. 3'
