Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

a bemutatótermeket, hogy a gázkészülékekkel működő mintakonyhákat megcsodálják. Háztartási Tanácsadó Szolgálat nyílt, a készülékeket főzőtanfolyamokkal népszerűsítették: 1929-től a Károlyi-palotában, 1933-tól a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út 3. szám alatt. A Pesti Hírlap 1935 karácsonyán lelkesen üdvözölte, hogy a gázzal működő hűtőszekrények megjelenésével nem kell többé a jegest lesni az ablakból, a bérházak mosókonyháiban pedig korszerű, gázzal működő mosóüstök könnyítették meg a háziasszonyok életét.

A harmincas évekre a sűrűn lakott belső városrészekben a gázszolgáltatás majdnem teljes körűvé vált. A gázfogyasztás 1938-ra már meghaladta éves szinten a 100 millió köbmétert. A melléktermék ésszerű hasznosítása érdekében a közgyűlés felkérte a polgármestert, utasítsa a központi fűtésre berendezett székesfővárosi intézményeket és hivatalokat, hogy vegyenek gázgyári kokszot.

A második világháború kitörésekor a gázgyár előbb hadiüzem lett, ahol az ipar számára fokozták a termelést, majd 1942-ben egyesítették a többi stratégiai üzemmel, Budapest Székesfőváros Vízmüveivel és Budapest Székesfőváros Elektromos Műveivel. (A rendelkezést 1945-ben vonták vissza.) Az elosztóhálózat hossza már meghaladta az ezer kilométert, a csövek átmérője megnőtt,

■ Főzótantolyam haladóknak - a Gázművek izervezéóében, /930-aó évek

23