Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

zetközi pályázatot írt ki egy évi ioo millió köbméter kapacitású gázgyár tervezésére. Sietni kellett, mert a légszeszgyárak elérték teljesítőképességük határát, előfordult, hogy nagyobb fogyasztás esetén a gáztartók kiürültek.

Az építkezést még el sem kezdték, amikor már komoly aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, vajon érdemes-e ilyen óriási vállalkozásba fogni, amikor fele költségen erdélyi földgázt is vezethetnének Budapestre. S hogy jogos volt-e az aggodalom? Nos, Amerikában már sok helyen földgázzal világítottak, vagyis valóban megtörténhetett volna, hogy a fővárosnak a nyakán marad a gázgyár. Az egyik legélesebb kritikát Cholnoky Viktor fogalmazta meg: „... Kinármáion kitört a föld gáz éi maga az édesnek is nevezett anyaföld üvölti bele az ország fülébe, hogy: itt vagyok, ingyen vagyok, azért jöttem, hogy segítsek, ha mánál már tehát egyáltalán nem lehet, a dinoózauruizok bélmüködésével a fővára gazdálkodáóán éi admi- nióztrációján. Ingyen gáz van ott éi haizontalanul pöfög el a levegőbe, mert Kissármáson még ma ió öntött faggyúgyertyával világítanak, mert aupán egy pár bádogoómeiter kereihetett volna jóravaló pénzt négyizáz

■ A hóvároiban ma több mint száz gázlámpa világít. Az Állatkertben az 1931-ben gyártott lámpák nyolc másolatát helyezték üzembe

l8