Holló Szilvia Andrea: A fővárosi „művek” - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ Az Óbudai Gázgyár kátránytomyai éi a jelképévé lett víztorony

kilométerei ciővezetéknek a megkalapáláiával éi mert az ingyengázból nem telik formái izinekura." A fővárost azonban nem lehetett szándékától eltántorítani, az előkészületeket zavartalanul folytatták.

A gyár műszaki berendezéseinek tervére kiírt nemzetközi pályázatot Albert Weiss zürichi gázgyáros nyerte, az építészeti munkákra Reichl Kálmán kapott felkérést, a területrendezésben közreműködött Rade Károly székesfővárosi kertészeti igazgató, az árvízveszély leküzdésére Zsák Hugó tervei alapján a partot három-négy méterrel feltöltötték. A tizenegy kilométernyi sínpálya közvetlenül a budai körvasütra kapcsolódott, a fél kilométer hosszú gázgyári állomás hat vágánnyal, nyolc vasúti hídmérleggel és négy kocsibuktatóval épült, tervezője Kain Albert, kivitelezője a Wahl József Rt. volt. A telep vízmüvét Kajlinger Mihály tervezte, a csatornahálózatot Böhm Ágoston. A szállítószalag nemzetközi együttműködés eredménye, készítői között az esseni Koppers cég mellett ott találjuk a budapesti Schlick meg a Ganz gépgyárat. A magasépítés zöme 1912-ben elkészült, a legtovább a gáztárolók építése tartott, de mindez már nem Albert Weiss érdeme, az ő megbízatását visszavonták, az épületeket áttervezték, a műszaki megoldásokon is módosítottak.

Az építkezéseken több mint száz cég és vállalkozás dolgozott, a magyar ipart támogató főváros előnyben részesítette a hazai cégeket, ezért Óbudán

>9